Kertésznaptár: Pajor ellen krumplival

- Rendszeresen visszatérő gond a cserebogárpajor kártétele, ami a frissen ültetett, illetve fiatal csemetékre jelent különösen nagy veszélyt azzal, hogy elrágja a kicsi és zsenge gyökereket. Néhány pajor végez akár egy terjedelmesebb gyökerű fiatal gyümölcsfával is. Bár kapható talajfertőtlenítő szer, de nem elég hatásos a talaj különböző rétegeiben megbúvó károsítók ellen.
Egy növényvédő szakmérnök javaslata szerint a kártételt burgonya ültetésével lehet megelőzni az üzemi gyümölcsösökben éppúgy, mint a házi kertekben. A pajor szívesen eszi a fejlődő krumplicsírákat, ezzel mintegy eltérítjük a gyümölcsfák gyökerétől.
A burgonyagumókat a gyümölcsfa gyökerének közelében, a törzs körül kell a földbe ültetni.


- Metsszük a szőlőt, de előtte ajánlott elvégezni a rügyvizsgálatot (erről a 11. számunkban írtunk részletesen). Tegyük átláthatóvá a telezsúfolt tőkét: kezdjük a metszést azzal, hogy a hosszú, olykor kétméteres vesszőket legalább a felére visszavágjuk, s ezt követően a törött, beteg, elszáradt, illetve a letermett részeket eltávolítjuk. A tőkéken gyakran képződnek feltűnő, túlságosan vastag (és hosszú) vesszők, amelyekről az gondolnánk, hogy csodálatosan teremnek. Holott ezek szövete laza, emiatt igen törékenyek, a rügyeik is kevésbé termékenyek, ezért a legjobb mindjárt az elején tőből kivágni őket. A szőlőt a rügyfakadásig metszhetjük, tegyük is meg, mert később, ha fakadni kezd, könnyen kiverhetjük a rügyeket. A tőketerhelés meghatározásához (vagyis, hogy mennyi világos rügyet hagyjunk meg a tőkén) vegyük alapul az átlagosan jó termőerőben lévő, középmagas kordonművelésű tőkét.
Ennek ajánlott terhelése 25–35 centi közötti világos rügy. Ha tőkénk termőereje (kondíciója) közepes, netán gyenge, 20 rügynél jobban ne terheljük.