Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
Kevés olyan látványos ékessége van a kora tavaszi kertnek, mint a japánbirs (vagy díszbirs), amelynek tűzpiros virágzó ágai valósággal beragyogják a területet. Tövisei kellemetlenek, de ez eltörpül a nagy, viaszszerű, piros, rózsaszín vagy barackrózsaszín virágok fenséges látványa mellett. (Virágzó ágát a vázába téve beragyogja a szobánkat is.) Kis tojásnyi, illatos termései szeptemberben érnek, amelyek ehetetlenül kemények, fanyarok. Kompótnak jók, de sokáig kell főzni őket.
Hazánkban a szigetországból származó, lombhullató japánbirsnek két alapfaja van jelen. Az egyik a valódi japánbirs (Chaenomeles japonica), amely szerényebb küllemű, a másik a nagyobb díszítőértékű pompás japánbirs (Chaenomeles speciosa). A két faj hibridje a Chaenomeles x superba, amely megjelenésére nézve a két alapfaj között áll, ennek soraiban az alacsonyabb (egy méter körüli) piros virágú változatok a legnépszerűbbek. A japánbirs tápanyagban gazdag, jó vízellátású talajt, napos vagy félárnyékos termőhelyet igényel. Ha a talajban sok a mész, a növény levelei megsárgulnak, a tő visszamarad a fejlődésében.
Sarjakkal vagy bujtással szaporíthatjuk, a cserje kezdetben lassan nő és csak néhány év alatt éri el a végleges magasságát. Ültethetjük magányosan (szolitermek) vagy kisebb-nagyobb csoportokban (a hasonló időben virágzó aranyvessző vagy gyöngyvessző körében különösen is kitűnik a szépsége). Alkalmas sövénynek is, bokrát ne tavasszal metsszük, hanem a virágzás elmúltával (különben nem virágzik olyan gazdagon).
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu