Vadóka, a győztes

Az ősváltozat, a vadalma (Malus sylvestris) most is itt él velünk, noha ma már ritka különlegességnek számít.

Nem véletlen hát, hogy az Országos Erdészeti Egyesület által tavaly meghirdetett szavazásból a vadalma került ki győztesen, és lett 2017 fája. Réteken, legelőkön, mezsgyehatárokon, síkvidéki ligetekben, cserjésekben éppúgy megtalálhatjuk, mint a középhegységeinkben (leggyakrabban a tölgyesekben). Hat-tíz méter magasra növő fájának koronája sűrű, szabálytalan alakulású, az ágak gyakran tövisesek. Április második felében hozza erősen illatos, sohasem tiszta fehér, hanem rózsaszín árnyalatú virágait, amelyeket szívesen látogatnak a rovarok. A továbbiakban nincs miért a vadalmára figyelni, legföljebb ősszel, amikor megjelennek rajta a 2-4 centi ármérőjű, éretten zöldessárga, gömbölyű gyümölcsei, amelyek fanyarok, a húsuk pedig kemény. Az ember már nem él velük, de a szarvas, a vaddisznó, a madarak és a kisemlősök szívesen fogyasztják. Legendásan szívós fájából egykor órafogaskerekeket, szántalpakat, illetve rajztáblákat, vonalzókat készítettek. Mivel a lisztharmatnak, a varasodásnak, a fagynak és az alma-mozaikvírusnak ellenáll, bizonyos, hogy a nemes fajták alanyaként jelentősége növekszik a jövőben.

Egyes faiskolákban megvásárolható, méteres cserepes csemetéje ezer forintért kapható.