Ma is kitesz magáért legkedveltebb csemegeszőlő-fajtánk, a Pannónia kincse

Az elmúlt csaknem 60 esztendőben házi kerti fajtaként vált közismertté, s noha az utóbbi évek új csemegeszőlő-fajtái mérsékelték népszerűségét, azért ma is keresett. Az idők során leromlott állományából emelték ki nemrég a már állami minősítést is kapott Pannónia kincse K. 56 klónt. Mivel igen fagyérzékeny, csak védett fekvésbe érdemes telepíteni.

A fajta, különösen jó évjáratban, ma is kitesz magáért: nagy, laza, vállas (átlagosan negyedkilós) fürtöket, s azokon nagy, ovális bogyókat hoz. Az éretten aranysárga bogyók íze semleges és igen finom, állaguk ropogós, héjuk nem rágós, a magvak nem zavaróak. Mivel érő bogyói a naptól foltosodnak, ajánlott lombárnyék alatt tartani.

A Pannónia kincse augusztus végén, szeptember elején érik, bőven terem, de nagyon érzékeny a terhelésre. A hosszú metszés javasolt, ám a kelleténél nagyobb terhelés (túlterhelés) esetén bogyói nem oválisak, hanem gömbölyűek lesznek, és az éréskori esőzések hatására rothadnak. Ezért, ha az átlagosnál feltűnően több fürtöt látunk a tőkén, meg kell ritkítani, különben a bogyók kisebbek, ízetlenek lesznek, érésük lelassul, és a vesszők sem érnek be jól. Mint általában a nagy fürtű fajtákra, úgy a Pannónia kincse metszésére is áll, hogy ha válogathatunk a vesszők között, akkor mindig a ceruzavastagságúakat hagyjuk meg termőalapnak, és ne az ennél vastagabbakat, mert az ezeken álló rügyek soha nem olyan termékenyek, mint a vékonyabbakon lévők.