Nyári kertek dísze - Fokföldről indult, 'magyarrá' vált

Négy évszázada, hogy a muskátli az őshazájából, az afrikai Fokföldről eljutott Európába. Hazánkban az 1700-as évek elején jelent meg, és hamarosan olyannyira „magyarrá” vált, hogy már senki nem gondolt idegen származására.

Zöld FöldValló László2017. 04. 06. csütörtök2017. 04. 06.
Nyári kertek dísze - Fokföldről indult, 'magyarrá' vált


Népszerűsége töretlen: az erkélyek, balkonok, ablakok, teraszok úgyszólván elmaradhatatlan dísze ma is falun és városon egyaránt. A mintegy kétszázötven faja közül nálunk az álló (kerti, paraszt vagy közönséges) muskátli mellett a futó, illetve az angol muskátli a legnépszerűbb. (Az angol muskátli erősen hasonlít a kerti változatra, de a szára erősebben fásodik, s noha nem annyira kényes a betegségekre, nem is virágzik olyan gazdagon.)

A kerti muskátli fényigényes, jól bírja a nyári forróságot, a napos, meleg fekvést szereti. A talajra nem különösebben érzékeny, de nagyon ajánlott szerves anyagot is tartalmazó C típusú virágföldbe ültetni. Ha palántái 80- 100 centiméter hosszú ládába kerülnek, növényenként 2-3 liter földdel számoljunk, s legfeljebb 5-6 növényt ültessünk bele. A palántát úgy ültessük el, hogy a töve a láda pereménél 1-2 centinél mélyebbre kerüljön, majd a földet alapos öntözéssel iszapoljuk a gyökerekhez.

A kerti muskátli valamivel kevesebb vizet igényel, mint a futó, ezért nyáron is elég naponta egyszer megöntözni.

A víz- és páraigényesebb futó muskátli hajtásrendszere jóval vékonyabb, mint a kertié, s csak a töve fásodik. Fél-másfél méteres csüngő, elfekvő hajtásai jól társíthatók például futópetúniával. A kerti és a futómuskátli folyamatosan hozza virágait egész nyáron át. Az elnyílt virágokat rendszeresen távolítsuk el, leginkább azért, hogy a növény ne a termés érlelésére, hanem újabb virágok képzésére fordítsa az erejét. Jól tesszük, ha az állományt következetesen megtisztítjuk az elszáradt vagy elsárgult levelektől is, mert ezek fertőzési forrásként lehetnek jelen. Kéthetente tápoldattal locsoljuk meg az állományt, de vigyázzunk, mert a túlzásba vitt tápoldatozás (a tápsók töményedése miatt) megégetheti a gyökereket.

A telelőből felhozott muskátlijainkat, ha már kitettük a végleges helyükre, vissza kell metszenünk. Ne féljünk a visszavágástól, mert a növény kitűnően regenerálódik. A visszametszés mértéke a növény termetétől, egészségi állapotától függően különböző lehet.

Irányadóként javasoljuk, hogy egy átlagosan fejlett tövet álló muskátli esetében 4-6, futónál 6-8, angol muskátlinál pedig 8-10 centi hosszúra vágjuk vissza. Egyúttal tisztítsuk is meg az állományt a megnyúlt, sápadt, elsárgult, nagyon vékony hajtásoktól. Ha futómuskátlink sok hosszú és kusza hajtást hozott, távolítsuk el azoknak harmadát-felét, hogy legyen hely a frissen képződő hajtásoknak.

Ezek is érdekelhetnek