Szívderítő tavaszhírnök

Erdélyben csodálhatjuk meg hozzánk legközelebb azt a mintegy negyvenhektárnyi nárciszmezőt, amely Verespataktól délre, Abrudbánya térségében terül el, és májusban nyitja szirmait. Az ókori görögök már termesztették is, elsősorban a belőle sajtolt, bódítóan illatos olajáért.
(Az egész növény mérgező.)

Napjainkban a termesztésbe vont fajok száma a harmincat, a fajtáké már a nyolcezret közelíti. Közöttük vannak egyszerű, telt virágú, de rózsaszínű, sőt piros szirmú változatok is. Az alacsony kis virágú fajták korábban virágoznak. A nárcisz napos fekvést, jó vízgazdálkodású, tápanyaggal feltöltött (de nem frissen trágyázott) talajt kíván. Praktikus helye a kertben az évelőágy, ahol miután elvirágzott és lombozata visszahúzódott, más évelők tölthetik be a helyét. De jól mutat az örökzöld fák és bokrok előterében is. (A rendszeresen nyírt gyepbe nem való, mert a virágzást követően a nyírás miatt a lombja nem fejlődik tovább, és a hagyma – miután nincs, ami táplálja – elpusztul.) Azért, hogy a tövek szép, mutatós virágot hozzanak, a hagymákat 3-4 évente tanácsos felszedni június végén, majd szellős, sötét és hűvös helyen tárolni a nyáron át, aztán ősszel, legkésőbb októberben elültetni.