Zöldül már a csicskenye

Színes virágminták az útjelzők a gyógynövények között,  lehet belőlük vagy ötven. A túraösvényeket – Csicskenye, Szeder és Bodza elnevezéssel – a Harangláb Kulturális és Faluszépítő Egyesület hozta létre, hosszúságuk együtt majdnem 15 kilométer. Az egyesületet, amely 2003 óta fáradozik a település szépítésén, gazdagításán és közösségi életének erősítésén, csaknem negyvenen alakították meg – meséli Takács Ferenc füvész. Pályázatokon eddig több mint 33 millió forintot nyertek a falujuknak. A polgármester, Pereszteginé Cziráki Katalin is ebből a többet akaró csapatból került ki. Most is nagy munkában vannak, az iskola környezetét parkosítják.

Első ténykedésük a kidőlt fák összegyűjtése volt, amelyeknek megcsiszolásával látványos utcajelző táblákat készítettek. Majd jöttek egymás után a közösséget megmozgató rendezvények, az egészséges életmódra, a természet nyújtotta kincsek hasznosítására ösztönző előadás-sorozatok, a környezetszépítő és -javító fejlesztések, a Kocsma Tv keretében kisfilmek készültek a falu nevezetességeiről, lakóiról.

Angolnyelv-tanfolyamot szerveztek, három nyáron pedig amerikai önkéntesekkel gyakorolták a nyelvet. A nagy ötlet, a füves központ kialakítása 2014-ben született.

Gombhoz varrták a kabátot azzal, hogy a szép új játszótér mellett a semmibe vezető deszkajárdához célpontot álmodtak meg.

Itt épült a sütőkemence, ami mellett családi és közösségi programokon szívesen jönnek össze az alsónemesapátiak és fogadnak vendégeket. Látványos gerendaház formájában itt áll a Bodza tanya, benne a szárító pajtával, mögötte napsugár alakzatban díszlik a magas ágyásokból álló gyógynövénykert.

Legalább száz óra társadalmi munkával alkották meg szakszerűen a kavicstalpas, trágyával rétegezett termőföldágyásokat.

Levendula, orvosi zsálya, citromfű, menta, fekete nadálytő, bíbor kasvirág, oregánó, kakukkfű, kamilla, fehér üröm, rozmaring, körömvirág díszlik bennük. Odébb fiatal som-, csipkebogyó- (tájnyelven csicskenye) és homoktövisbokrok zöldülnek. Stílszerűen bodzát is telepítettek, méghozzá nemesített fajtát, de bevallják, kényesebb, mint a mindenütt feltörő, kiirthatatlan feketebodza. Döntöttek: ahhoz nyúlnak vissza.

A Bodza tanyában fűszeres illat fogad: a polcokon, az asztalon szárított gyógynövényekkel töltött tasakok, színes textilből varrt, levendulával töltött illatzsákocskák, kis üvegekben sóval tartósított medvehagyma.

Mindez a Bodza tanya gazdáinak, a Harangláb Egyesület tagjainak munkája. Rendezvényeken, programokon ajándékként adják, mivel e termékek értékesítési útja – röviden fogalmazva – bonyolult.

Mindenképpen sikernek értékelik azonban, hogy egyre több kertben díszlenek a füvészkertben megismert gyógy- és fűszernövények, s alig akad már valaki, aki a citromfüvet csalánnak titulálja.

Persze a csalánt is szeretik ebben a körben, a szárító pajtában nagy csokrokban szárad a csípős, értékes növény. A szárogató tálcákon citromfüvet, orvosi zsályát, mentát látunk.

Fábiánné Simon Klára volt egyesületi elnök, vezetőségi tag, Virághné Ujj Ilona új elnök, Krápicz Lászlóné könyvtáros és kulturális szervező a vendéglátónk. Mesélik, a Zalaegerszeg vonzáskörzetéhez tartozó kis faluba sokan betelepültek, itt leltek családi fészekre, s betöltik a mozgatórugó szerepét. Fábiánné Simon Klára nyugdíjas tanár nevetve mondja: – Ránk nem a „gyüttment”, hanem a „gyüttmaradt” mondás illik. Jól érezzük itt magunkat, s munkál bennünk a idetartozás bizonyítása. Szerettük volna felrázni a falut.

Nem kétséges: sikerült. 

Bozsér Erzsébet