Kertésznaptár: Zsinór mellett

- A palánta vásárlásakor ügyeljünk, hogy az egészséges lombozatú és gyökerű legyen. Az életerős palánta erőteljes, zömök, levelei sötétzöldek, szára viszonylag vastag, gyökérzete dús és fehér. A túlságosan sokáig mesterséges körülmények között tartott, nem edzett növények szára megnyúlik és puha lesz, lombozatuk pedig fakó. Jobb, ha nincs a palántán virág, hiszen a kertbe kiültetve épp elég lesz neki „megvetni a lábát” (azaz gyökeret ereszteni), és alkalmazkodni a szabad földi viszonyokhoz. A fölkészült palántaárus ismeri a fajtát is, amelyet szaporított, a sikeres termesztés érdekében számunkra is fontos, hogy minél többet tudjunk meg róla. A paradicsomnál például kulcskérdés a növekedési erély; nem mindegy, hogy a szóban forgó fajta palántája alacsony, középmagas vagy magas növésű. Merthogy ez határozza meg a tenyészterületet és a támasztékigényt. A palánták a már korábban fölásott, megtrágyázott, szépen elmunkált és ülepedett talajú ágyásba kerüljenek. A sorokat még kisebb területen is érdemes zsinór mellett kitűzni, a sorokon belüli tőtávolság kiméréséhez pedig vágjunk egy, a tőtávolsággal azonos hosszúságú pálcát, és azt használjuk mércéül. A paradicsom, paprika, tökfélék palántáit érdemes fekete fóliába ültetve nevelni, ami számos előnnyel jár.

- A fiatal szőlőtőke hajtásait kötözzük támaszhoz, különben az erős szél kitörheti. Legjobb már most leszúrni mellé az akáckarót, és ahhoz kötni 25-30 centinként laza, nyolcas kötéssel (azért, hogy a zsenge hajtás ne érintkezzen közvetlenül a kemény karóval, mert az kidörzsölheti).