Ne csak gyors és kitartó legyen, hanem elegáns is - Parádés katonaló

Ha bepillantunk a lótenyésztés történetébe, jól láthatjuk a mindenkori hadvezetés meghatározó szerepét. Tetten érhetjük ezt a shagya arab lovunk tenyésztésének történetében is, amelynek kezdete a 19. század eleje. Ezt megelőzően fogalmazódik meg az igény az osztrák császári seregben: a katonalovak ne csak gyorsak és kitartóak legyenek, hanem elegánsak is, hogy a lovas parádékon jól mutassanak.

Zöld FöldValló László2017. 05. 23. kedd2017. 05. 23.
Ne csak gyors és kitartó legyen, hanem elegáns is - Parádés katonaló


Ennek jegyében alapítja meg II. József 1789-ben a Bábolnai Császári és Királyi Ménest kiváló és nemes lóállomány létrehozására.

Ezt követően teremti meg Csekonics József bábolnai méneskapitány spanyol és arab mének bevonásával azt az alapállományt, amely a további fejlesztések kiindulása lesz.

1816-ban születik meg a határozat, hogy a nagy arab vérhányadú bábolnai kancákat csak arab mének fedezhetik. Így jön létre a bábolnai arab ló, amelynek névadója, Shagya Senior, 1836-ban érkezik Szíriából a méntelepre.

Az első világháború és az azt követő trianoni területvesztés a shagya arab magyar lófajta szétszóratását hozta magával; sok lovunkat külföldön fogták tenyésztésbe. 1932-vel a fölfutás ideje köszöntött a fajtára, s tartott tíz éven át. Ekkor vált a shagya arab világhírű fogatfajtává. A második világháború után a politika döntött a lovak sorsa fölött is, Bábolna baromfitenyésztő szocialista mintagazdasággá alakult, a lótenyésztést elhanyagolták, így ebben az időszakban számos értékes arab lovunk került nyugat-európai tenyésztőkhöz. 1990-től ismét komoly shagya arab tenyésztési munka indult Bábolnán, amely ma is tart, a fajta 2004 óta nemzeti kincsünk. Napjainkban a magánlótartók körében is egyre népszerűbb, hazai tenyésztőit a Magyarországi Arabló-tenyésztők Egyesülete fogja össze.

A shagya arab arányos testfölépítésű, tetszetős küllemű, elegáns ló. Színe jellemzően szürke, de pej és fekete változatban is előfordul. Marmagassága 155–160 centi, vérmérséklete élénk, így mozgása is gyors és energikus. Ugyanakkor szelíd, tanulékony, könnyen kezelhető, és a gyermekek barátja is.

Későn érő típus és hosszú élettartamú.

Mivel kitartó és jól bírja a hosszú vágtákat, szívesen használják a távlovaglásban. Egyes példányai szépen helytállnak fogatban is, némelyik pedig a díjlovaglásban tűnik ki; a 120 centis akadályt magabiztosan ugorja át. Hobbi- és oktatólóként egyaránt bevált, kezessége és tanulékonysága révén a hagyományőrző lovas íjászok körében is népszerű.

Ezek is érdekelhetnek