Pöttyös csengettyűk

Egykor a parasztkertek általános dísze volt a piros gyűszűvirág (Digitalis purpurea), de napjainkban is sok helyütt föltűnik magas, elegáns termete a látványos bíborvörös, rózsaszín, sárga vagy fehér virágfüzérekkel.

Zöld FöldValló László2017. 05. 29. hétfő2017. 05. 29.
Pöttyös csengettyűk

A növény karcsú, 80–120 centiméteres virágszárán nyílnak a sűrűn egymás fölött álló, csengettyű alakú virágok, amelyek torka pettyezett. (A fő virágzási idő június-július.) Kétnyári virág, az első évben levélrózsáját neveli ki, a következőben a virágzatát, majd elpusztul. A tő élettartamát megnövelhetjük, ha elvirágzás után visszavágjuk. Ám ennek ára van, mégpedig az, hogy így nem tudja elvetni magát, minthogy magról szaporodik.

A piros gyűszűvirág napfényen és félárnyékban egyaránt jól fejlődik, a tápanyagban gazdag, üde, kissé nyirkos talaj az ideális számára. (Mivel mélyen gyökeresedik, ritkábban, de nagy vízadagokkal öntözzük.) Az évelő virágágyakban ott a helye, emellett szépen mutat a házfalak, kerítések mentén is, illetve más, alacsonyabb virágok hátterében. Vágott virágnak is jó – levágás után azonnal tegyük vízbe. Csoportokba ültetve a virágos mező hangulatát hozza a kertbe.

Erősen mérgező, a szárított leveléből kinyert drog a szívelégtelenség gyógyszere. Házi szerként használni tilos! Magról szaporíthatjuk, amelyek igen aprók, ezért tanácsos homokkal keverni.

Ezek is érdekelhetnek