Vitamindús csillag

Tápanyagtartalma a közismert laskatökéhez hasonló, de C-vitaminban jóval gazdagabb. Az uborkánál értékesebb beltartalmú, de könnyebben emészthető, jól beilleszthető a diabetikus és kalóriaszegény étrendbe. Íze nem karakteres, bátran fűszerezhetjük (borssal, fokhagymáva, majoránnával).

Lágy szárú, egyéves növény, erőteljes és kiterjedt gyökérzete miatt az esőben szegény tájakon is termeszthető (de palántázáskor ott is öntözni kell). Kevés növényvédelmet igényel (nyáron a lisztharmat és a levéltetű támadhatja meg). Hosszú tenyészideje miatt főnövényként termesztjük, ezért a talaj-előkészítést, trágyázást ősszel kell elvégeznünk.

A csillagtök a napsütötte, meleg földeken díszlik a legszebben. Helyre vetéssel vagy cserépben előnevelt palántákkal szaporíthatjuk.

Magját április végétől június közepéig vethetjük szakaszosan, 3-5 centi mélyen, palántáját május második felétől ültethetjük ki. Az ajánlott tenyészterület 80 × 80, vagy még inkább100 × 100 centiméter. Az ápolása során kapával tartsuk gyommentesen a talaját, később pedig, ha az egymás mellett álló tövek lombozata már összeérik, kézzel gyomtalanítsunk.

A virágzás után folyamatosan szedjük a kisebb, zsenge terméseket, mert csak ezek használhatók. (A nagy, 10-12 centi átmérő fölötti, sárguló kabakok erősen rostosak, fáradt ízűek.) Az apró, 3–7 centis tökök elsősorban savanyításra vagy kovászolásra jók (az uborkához hasonló módon földolgozva), a nagyobbak egytálételnek, körítésnek alkalmasak. Tölteni valónak és télire eltett savanyúságnak az 5-6 centis átmérőjű csillagok közül válogassunk, mert ezeket még nem kell hámozni. A zsenge csillagtök leszedése után is sokáig friss marad.