Ravaszdi a borcímkén

A hat pincészet összefogásával készült sillerek palackjain a róka főszereplőként van jelen, noha a címkék nem egyformák. Az évek során nőtt az ismertségük, a tavalyi évjárat borait pedig különösen jónak minősítették a borászok – akik úgy szavatolják boruk minőségét, hogy a piacra kerülés előtt vakon kóstolnak minden tételt, s csak azt minősítik fuxlinak, amelyik elnyeri a kétharmaduk szavazatát.

A rozénál több, a vörösnél (a klasszikus vörösbornál) kevesebb – így lehet a legtömörebben jellemezni a sillert. A hagyományos vörösborok a kékszőlő héjon erjesztésével készülnek, amelynek során a vörös színt adó színanyagok és a fanyar ízű tanninok kioldódnak a cefréből. A klasszikus vörösborok esetében a héjon áztatás 6-8 napig tart, az eredmény mélyvörös színű, testes, fűszeres, karakteres ital. A siller készítésekor a feltárt szőlőbogyó a vörösbornál kevesebb, ám a rozénál hosszabb ideig ázik a héján. Az áztatási idő az erjedés megindulásától számított 2-3 nap, a végeredmény a vörösborra hasonlító, de annál kevésbé karakteres, lágyabb ízű, gyümölcsös siller, amit a magyar konyha hagyományos, fűszeres, paprikás fogásai mellett az olasz tésztás, paradicsomos ételekhez is ajánlják a szekszárdi borászok.