Kertésznaptár: Víztartó takaró

- Csapadékszűke időszakban felértékelődik az egyszerű termesztési fogás, a talajtakarás (vagy mulcsozás). A takart talajfelszín alatt ugyanis kevésbé szárad ki a föld, ugyanakkor a takaróanyag (mulcs) visszaveti a gyomok fejlődését is. A talajtakarás haszna elsősorban a kis, még gyönge gyökerű, illetve a felszínhez közeli gyökérzetű növények esetében érvényesül leginkább, így a fiatal gyümölcsösben, szőlőben, illetve a zöldségesben. (Kísérletek tanúsága szerint a mulcsozás 20-30 százalékkal is csökkenti a talajpárolgást, azaz ennyivel több víz marad a földben.) Takaróanyagnak a kikapált gyom, a fűkaszálék vagy a félig érett komposzt (félig érett trágya), esetleg a szalma egyaránt használható, amit 5-10 centi vastagon terítsünk el a fák koronacsurgójában (tányérjában). Egyúttal rendszeresen kapáljuk, gyomtalanítsuk, porhanyítsuk is a talajt, mert ha zárjuk a repedezett felszínt, azzal is több nedvesség marad a földben. 

- A nyár közepéig nyírhatjuk az örökzöld és lombhullató sövényeket, később már nem tanácsos beavatkozni, mert megzavarhatjuk hajtásaik, illetve vesszőik beérését. A kánikulai melegben ritkábban nyírjuk a pázsitot, már csak azért is, hogy nagyobbra nőhessen és árnyékolhasson, mert így jobban ellenáll a kiégésnek. Ugyanezért a túlságosan rövidre vágott gyep is hamarabb kisül a forró nyárban.