Ritkábban, nagy adagban? Kulcskérdés az öntözés

Szakemberek figyelmeztetnek, hogy például a fehér paprika és az étkezési paradicsom esetében ma már szabadföldi körülmények között egyszerűen lehetetlen elérni azt a minőséget, amihez a fogyasztók hozzászoktak a piacon.
(Ezek termesztése a fóliasátrak, üvegházak alatt zajlik, ahol a víz- és tápanyagellátástól kezdve a párásításon át az árnyékolásig minden feltétel adott a minőségi termesztéshez.)

A házi kertben ezzel a technológiával nem versenyezhetünk, viszont itt lehetőségünk nyílik a legkevesebb méreggel (vagy méreg nélkül) való termesztésre, és olyan fajták bevonására, amelyek kényesebbek talán, de ízesebbek, egészségesebbek a fóliás tömegtermesztésben használtaknál.

A zöldségfélék vízigénye termesztési módtól, fajtól, fajtától, azok fejlődési szakaszaitól függően változik, aminek ismerete fontos az észszerű és gazdaságos vízfelhasználás miatt.

A helyre vetett növények mélyre nyúló és erősebb gyökérzetet fejlesztenek, így jobban hasznosítják a tápanyagot és a vizet, mint a palántázottak (amelyek megsértett gyökérzetéből a felszínhez közeli, bojtos gyökerek képződnek).

Kulcskérdés a növények kritikus fejlődési szakaszainak figyelemmel kísérése, mert ha éppen ekkor nem öntözünk, az e miatti terméskiesés később már nem pótolható. Így a babnál és a borsónál a virágzás és hüvelyképződés, a hagymánál a hagymafejek növekedésének megindulása, a paprikánál és a paradicsomnál, valamint a görög- és a sárgadinnyénél a virágzás és termésfejlődés kezdete a kritikus a vízellátás szempontjából. (De vigyázzunk, mert a paradicsom és a paprika esetében a virágzás és kötődés előtt kijuttatott sok víz terméselrúgáshoz vezethet.) A karfiol és a brokkoli a rózsaképzés idején, a csemegekukorica a szemképződés időszakában igényli különösen a vizet.

-