A Szabad Föld Kertje - Utolsó fészekalj

Keveset szóltam eddig az évek alatt nálunk legjobban bevált kacsatenyésztési fogásokról. Most pótolom, mivel az idei esztendő elég jól bizonyított. Két év kellett, mire kialakult a folyamat, melynek során a legkisebb veszteséggel és munkaráfordítással lehet a legtöbb kiskacsát a háztájiban felnevelni.

A lényeg a következő: egy-két gácsért tartottunk, hozzá 2-5 tojót. (Az idén a nagyobb számok érvényesek.) Mind szabadon, a számukra fenntartott baromfiudvarrészben élnek. Naponta kapnak kukoricát és a kertben fellelhető gyomokat, sarlózott vagy éppen fűnyírózott füvet. (A szomszéd hetente-kéthetente csak egyszerűen átönti a lenyírt füvet, ami neki is jó, mert nincs gondja vele, és nekünk is, mert kacsáink és tyúkjaink elé így is kerül takarmány.) Folyamatosan van előttük víz, ám a fürdőmedencéjüket – egy régi, földbe ásott fürdőkádat – az első év után megszüntettem, mert annyi sarat és takarmánymaradékot hordtak bele, hogy két három nap alatt az egész megbüdösödött.

Különféle fészekrakó helyek szolgálnak a tojók számára. Egyikük például az udvarukban tárolt, használaton kívüli kerti fabudiba költözik be. Jól bevált a falhoz támasztott hullámpala tetődarab is.

Lényeg, hogy biztonságot nyújtson, a kacsa a többitől félrevonulhasson. Nem mellesleg se patkány, se szarka ne férjen a tojásokhoz. (Az előbbit folyamatos mérgezéssel érjük el – tavaly öt kikelt vagy néhány napos kacsánkat vitte, pusztította el rágcsáló, mire a nyomukat észlelve sikerült kiirtani őket.) A szarka szeme elől pedig a palaborítás rejti a tojásokat.
(Tavasszal az első két fészekaljat folyamatosan dézsmálta egy szarkapár, s mire rájöttem, hová tűnnek a tojások, legalább tucatnyinak mondhattam búcsút.)

A pézsmaréce hosszú ideig, 35 napig kotlik. Nyáron első ránézésre meg lehet különböztetni a kotló anyákat a többitől, ugyanis azokhoz képest kimondottan sápadt a fejük és a lábuk. A kotlás végén a kiskacsák 1-3 nap alatt kelnek ki. Amikor felszáradtak, elveszem őket, és egy zárt ólban állványra helyezett műanyag rácsos nevelőben gondozom 3-4 hétig. Itt van önitató, önetető, és az első két hétben – ha éppen nyáron nincs eleve kánikula – infraégő. Sem patkány, sem macska nem férhet hozzájuk. Két hétig baromfiindítótápot kapnak, aztán fokozatosan szoktatom át mindet a borsós darára, amiben van búza, kukorica, borsó, napraforgó, árpa. A negyedik héttől már kapnak szemes kukoricát is. Utána a növendékek 2-3 hétre lekerülnek egy padlós utónevelőbe, majd innen mehetnek ki felnőtt vagy idősebb társaikhoz a baromfiudvarra. Három hónapos korukra érik el vágósúlyukat, ami a tojónál 1,5-2, a gácsérnál 2-3 kiló. Az idén öt fészekaljnyi tojásból nagyjából 50 kacsát sikerült felnevelni. Ez persze lehetne több is, de – mint már említettem –a tavaszi első tojásrakások egyrészt terméketlenek voltak, másrészt a szarkák tették tönkre.

A mostanra beállt rendszer szinte semmi munkát nem igényel: naponta 5 perc, míg az itatókat, etetőket feltöltöm, kaszálok egy kis füvet vagy gyomot szedek. Annál több lesz a vágáskori munka: egy ember egy kacsát nagyjából egy óra alatt képes megkopasztani, konyhakésszé tisztítani. Tehát több hétvégén is kell a családnak összeállni, és fejenként 2-2 kacsa tisztítását bevállalni.