Hol kúszik, hol bokrosodik

Kapaszkodógyökereivel minden érdes felületen rögzíti magát (a fára fölfutva nem szívja annak nedvét, nem élősködik), de ha nincs függőleges felület, akkor a földön fut, és a talajjal érintkező kapaszkodógyökerek idővel (tápanyagot) felszívó gyökérré alakulnak át. Az ilyen fejlett gyökérzetű rész le is választható az anyanövényről, így szaporíthatjuk. Ha a borostyán nem talál kúszásra alkalmas felületet, illetve öregedni kezd, akkor oldalhajtásokat hozva sűrű bokorrá alakul. Ez a bokros forma októberben virágot, télen sötétkék bogyókat hoz (ami az embernek mérgező, de a madaraknak jó eleség).

A közönséges borostyán 20-30 méterre is fölkapaszkodik vagy elkúszik a földön. A talajban nem válogat, jól viseli a szennyezett városi levegőt, s kifejezetten árnyéktűrő. (Különösen száraz, nagy melegek idején a napra ültetett példányok öntözést kívánnak.) Árnyékos területen kiváló gyeppótló, mint erőteljes kúszócserje a kőkerítések, házfalak természetes takarója is lehet. (A falat nem nedvesíti, nem tesz benne kárt.) Díszítőértékét a tél emeli ki igazán, amikor a hó alól kiragyognak örökzöld, fényes levelei. Leveles hajtásai nemcsak a kertben mutatósak, a téli csokrokat is látványossá teszik.