Mindent a szemnek

Hiszen például az elhullajtott szarvasagancs, vagy a bokorban, csalitban megbúvó madártojás már csak azért is a területileg illetékes vadásztársaság tulajdona, hogy a szerzési szenvedélyének hódoló ember ne járja be értük keresztül-kasul a rengeteget, ne tiporja a termőréteget, ne zavarja meg a belső terek életközösségét. Ha a részleteiben nézzük, általános a tiltás a moha, az erdei avar, illetve a talaj humuszos termőrétegére nézve. Tilos a védett növényfajok (cserjék, vadvirágok) gyűjtése, pusztítása. Tilos az ásványok, ásványtársulások, ősmaradványok gyűjtése, károsítása. S ha valamilyen csodás véletlen folytán avar kori aranytárgyakra bukkannánk, bizony az sem lehetne a miénk, az államot illeti.

Van azonban néhány dolog, amit az állami erdők kezelői kötelesek eltűrni. Például, hogy gombából, vadgyümölcsből, gyógynövényből naponta és személyenként 2-2-2 kiló gyűjthető. De a magánerdőben ehhez a tulajdonos engedélye kell. Mint ahogyan az elhalt fa, száraz ág, fenyőgally, toboz, díszítő lomb gyűjtésének, elvitelének a megengedése is az erdőgazdálkodón múlik. A föld alatt élő gombafajok kizárólag az erdőbirtokos hozzájárulásával és az erdőtörvényben előírtak szerint gyűjthetők.

E sok tilalomfa azonban ne szegje kedvünket, hiszen az erdei kirándulások látványban, hangulatban páratlan élményt nyújthatnak – mindenféle zsákmányszerzés nélkül is.