Nyáron virít a jégvirág

E család tagjaira, s így a szóban forgó növényre is jellemző, hogy mérgező (fehér) tejnedvet tartalmaz, ami bőrirritációt válthat ki. Ezért ha vágott virágként is szeretnénk a szobánkban látni, gumikesztyűs kézzel bánjunk vele.

A jégvirág nem apró, szinte jelentéktelen virágaival díszít, hanem a hófehérrel szegélyezett, ovális leveleivel. (Amelyek csak a hajtáscsúcson fehér mintázatúak, az alsóbb levelek zöldek.) Korábban a parasztkertek kedvelt virága volt, napjainkban, a sok színes virágújdonság korában kissé háttérbe szorult, de aki egyszer helyet ad neki, nagy valószínűséggel meg is kedveli. Gyors fejlődésű (60- 80 centire növő), bokros növekedésű, könnyen szaporítható, hálás kerti dísz. Nem is különösebben igényes, csak az fontos, hogy a talaja jó vízelvezetésű legyen. Egyébként sovány földben, napon és félárnyékban egyaránt megél, bírja a meleget, a szárazságot.

Mivel fagyérzékeny, magját a májusi fagyok elmúltával vessük állandó helyére: gyorsan fejlődik és a fagyokig díszít. Elveti magát, azaz elszórt magvaiból újra kihajt.