Borbolyáék Júliája

A hosszúhajtások levelei szúrós tüskékké alakulnak, a rövidhajtások ezek hónaljában nőnek. A lombhullatók fő ékességei a fényes sötétzöld, ősszel vöröses vagy bronzos színárnyalatot öltő levelek, mint ami például a népszerű japán vérborbolya (Berberis thunbergii) fő dísze is (a piros termése mellett). A borbolyák sárga vagy narancssárga virágaik helyén apró bogyóterméseket érlelnek, amelyek sok esetben ehetők. Ázsiában aszalt gyümölcsként árulják, de lekvárt is készítenek belőle.

A képünkön látható, Kínában őshonos, örökzöld Júlia borbolya (Berberis julianae) lándzsa alakú, fényes sötétzöld, szúrós leveleivel díszít, amelyek között április-májusban nyílnak csoportosan az illatos, aranysárga virágok.

Ezekből őszre hamvas kékesfekete bogyók fejlődnek, a zöld levelek pedig pirosasra váltanak. A Júlia borbolya kiválóan alkalmazkodó, igénytelen, legfeljebb 3 méterre növő faj, amely jól tűri a szárazságot és a szennyezett városi levegőt is. Ültethetjük napra és árnyékba, ez utóbbi esetben azonban nem lesznek olyan élénkek a színei.

Sövénynek is igen alkalmas, fontos, hogy mindig a virágzása után nyírjuk. Fás és félfás dugvánnyal szaporítjuk.