Méz, szőlő, gránátalma

Az európai mezőgazdaság 2016-ban 400 milliárd euró összterméket állított elő, s bár ez az összeg a magyar bruttó hazai termék (GDP) majdnem négyszerese, az ágazat korántsem tartozik az európai gazdaság tartópillérei közé. Az unió GDP-jének mindössze 1,5 százalékát adja, így a mezőgazdaság továbbra is a távoli és szegény területek – mint például Lettország és Görögország – létfontosságú tényezője marad. Ezzel a ténnyel az Európai Bizottság is tisztában van, így a legkorszerűbb iparágakhoz vagy technológiákhoz fűződő nagyobb beruházások mellett ezért is indította el a kisüzemi mezőgazdasági projektek támogatását célzó „Európai beruházási tervet”.

A németországi Kloster Pforta szőlészet-borászata 800 ezer eurót kaphatott a LIFE-VinEcoS programból, amely arra szolgál, hogy a gazdálkodók új módszereket fejlesszenek ki a negatív környezeti hatások, esetükben a talajerózió megállítására. Lettországban ma nem a 28 éves Krists Eberlins vezetné a balti állam egyik legnagyobb méhészetét a Leader-program nélkül: az ebből kapott 9 ezer eurós támogatás kellett ahhoz, hogy újraindítsa a még a nagypapája által, a szovjet megszállás évtizedei alatt működtetett méhészetet.

A szintén 28 éves Mariusz Karvuviakisz sem költözött volna a Peloponnészoszi-félsziget – nyugat-európai szemmel elmaradottnak tűnő – agrárvidékére, s nem gránátalmát termesztene többhektáros földbirtokon, hanem eredeti szakmájában, villanyszerelőként várná, hogy biztos munkát és megélhetést találjon a válsággal és munkanélküliséggel küzdő országban.


MÉHEK DÖNGICSÉLNEK

Lettországban a végtelen mezők és festői erdők egyre kihaltabbak, a fővárosból nincs nagy elvándorlás: az ország 1990-es, Szovjetuniótól való függetlenedése óta egyre inkább Riga jelenti a fő vonzerőt. „Én vagyok a legfiatalabb farmer az egész régióban” – büszkélkedik Krists Eberlins némi iróniával, a Leader-programmal feltámasztott családi méhészet vezetője.

A 350 méhcsalád évente kilenc tonna mézet ad, a
mézen kívül az Eberlins méhészet az ország egyik legnagyobb méhkenyértermesztője. A méz értékesítésével (a balti államon kívül szállítanak Spanyolországba, Finnországba és Németországba is), valamint a lett kormánytól kapott támogatással együtt 30 ezer eurós a gazdaság éves bevétele. Krists célja az, hogy a következő három-négy évben ötszázra növelje a kaptárak számát, mert ezzel már munkahelyeket teremthetne.

Kristst – aki média szakon végzett a rigai egyetemen – nemcsak a vadászat és a halászat iránti szenvedélye késztette arra, hogy munkáját feladja a nagyvárosban. Olyan földre tért vissza, amely családjának számos jelképét őrzi. Ősei német eredetűek, 1875-ben telepedtek le Nigrande régióban. Míg a két világháború után a lett gazdálkodókat - a többi balti államban mezőgazdaságból élő gazdálkodókhoz hasonlóan - a szovjet kényszertéeszesítés hozta nehéz helyzetbe, a mai kisüzemi gazdálkodók számára elsősorban – az európai agárpolitika által leginkább pénzelt – agrároligarchák nehezítik meg a befektetések, valamint a földterületek nagyobb mértékű megszerzését. Krists Eberlins egy hektárnál kevesebb területen dolgozik, és csupán egy lerobbant, a szovjet érából megmaradt épületet használ csomagolásra, tárolásra és minden egyéb logisztikai tevékenysége elvégzéséhez.

„Öt év alatt a föld ára duplájára emelkedett, 3 ezerről 6 ezer euróra hektáronként” – panaszolja Krists.

„A síkvidék, az értékes termőföld, valamint az európai uniós támogatások miatt a lett Nigrande régióban is, igazi paradicsom a nagygazdák számára. Mivel a föld itt sokkal olcsóbb, mint az unió többi országában, egyre több fiatal német gazdálkodó is érkezik” – magyarázza Martins Zemitis, az Európai Bizottság lettországi képviselője.


SZALAD A TALAJ

Habár az európai agrártámogatási rendszerben előnyt élveznek az úgynevezett nagy termények, a gabonafélék és a szántóföldi növények, a németországi Szász-Anhalt tartományban található Bad-Kösen területén – itt a ciszterci szerzetesek XII. századi térhódítása óta a vidék fő bevételi forrása a szőlőtermesztésből származik – más módon kell a mezőgazdaságot támogatni

A Kloster Pforta 800 hektáros szőlőültetvények tulajdonosainak problémája nem a fiatalok elvándorlása, sem a befektetések hiánya: Szászországban az éghajlatváltozás szőlőre gyakorolt káros hatása miatt szenvednek.

A Saale-Unstrut régióban a hűvös klíma és a kemény tél kiválóan alkalmas a jégbor előállítására évszázadokon keresztül. A baj csak az, hogy „egyre kevesebb lehetőségünk van arra, hogy ilyen borokat készítsünk” – panaszkodik Christof Lindner, a Kloster Pforta főborásza. A globális felmelegedés ugyanis itt, ezen a hidegnek számító vidéken is benyújtja számláját: az egyre gyakoribb, özönvízszerű esőzések hatalmas károkat okoznak a szőlőhegyek lankáit borító talajban.

Négy évvel ezelőtt például olyan erővel szakadt le az ég, hogy a medrükből kilépett folyók elmosták a szőlőskerteket, a Kloster Pforta pincéjében egy méter magasan állt a víz. Ha pedig az áradások elmaradnak, az extrém szárazság okoz károkat. E természeti csapások kezelésére olyan projekteket hozott létre az EU, mint LIFE-VinEcoS. Ez a négyéves időtartamú támogatási forma a térség klímájának átfogó tanulmányozását jelenti – a talaj és biodiverzitás (biológiai sokféleség) épségének megőrzése érdekében. Az 1,5 millió eurós költségvetésű programba az unió 800 ezer euróval szállt be. Az egyetemek és a geológiai kutatásokra szakosodott társaságok bevonásával megvalósuló projekt céljai szigorúak: 2020-ra 10 százalékkal kell csökkenteni a géppel végzett munkát, az erózió mértékét a felére kell redukálni, elvárják a talajminőség 5 százalékos javítását, valamint a növényfajok 50, illetve a méhpopuláció 50 százalékot meghaladó növelését – a biológiai sokszínűség fenntartásának érdekében. Az pedig magától értetődőnek számít, hogy a kutatási eredményeket nyílt fórumokon és a médián keresztül rendszeresen meg kell osztaniuk a régió bortermelőivel.

A projekt lényege amúgy pofonegyszerű. Az Anhalti Alkalmazott Tudományok Egyeteme kutatóinak és diákjainak bevonásával tanulmányozták, mely fűszernövények keveréke az, amely a szőlősorok között több méhet vonz. A növények megkötik a talajt, az erős esőzéseknek is ellenállnak. A talajban keletkező nitrogén csökkenti a műtrágyák használatát, a gyógynövények gyomlálását pedig gépek helyett a juhokra bízzák. A patások ráadásul a termésnek mindössze három százalékát fogyasztják el, így az ökoszisztéma megtartása mellett a gazdasági előnyök sem csorbulnak.


OLÍVA HELYETT GYÜMÖLCSLÉ

Miközben a németek elsősorban a fenntarthatóság, azaz a jövő problémájával küzdenek, az élet Görögországban jóval nehezebb. A fiatal farmer, Mariusz Karvuviakisz egyike annak a 235 részvényesnek és termelőnek, aki tagja a Paraszkasz Paraszkepulosz vezette Alfiosz Rodi szociális szövetkezetnek. A vállalkozást alapító 59 részvényes és barát még 2011-ben, a gazdasági válság mélypontján döntött úgy, hogy egyéni érdekérvényesítő képességeiket és közösségi felelősségvállalásukat latba vetve szociális alapú vállalkozást indítanak.

Az innovatív kezdeményezés célja száz százalékban természetes, tartósítószer nélküli gránátalmalé előállítása volt, valamint egyéb, gránátalmából készíthető termékek gyártása. A projekt az emberek hozzáállásának megváltoztatásával kezdődött. Azzal, hogy „tudatosítani kellett: csak munkával érhetnek el bármit is – mesél a kezdetekről Paraszkasz Paraszkepulosz, a projekt vezetője. – A válság idején össze akartuk hozni az embereket. A lehetőségek tanulmányozása után merész döntést hoztunk: bár ezen a területen az olajfának van nagy hagyománya, mi mégis a gránátalma mellett döntöttünk.”

A választás sikeresnek bizonyult, ma már egy olyan termelési és értékesítési lánc áll az Alfiosz Rodi mögött, amely az összes piaci szereplőt bevonja. A Szterea Ellada régióban és a Peloponnészoszi-félszigeten hat év után 175 gránátalma-ültetvény tartozik a családokhoz: 165 ezer fa 250 ezer tonna, tápanyagban gazdag termését mossák, osztályozzák, hámozzák és választják ki a gyümölcshúst, amelyet aztán fermentálnak és pasztörizálnak, hogy végül a palackba kerüljön a nedű.

Az Alfiosz Rodi a gyümölcslevet kétezer helyen értékesíti Görögországban, főleg kis boltokban, gyümölcsként pedig Olaszországba, Németországba, Magyarországra, Szerbiába, Romániába és Bulgáriába exportálja. Van egy görög szokás, miszerint ha az új év napján egy gránátalmát teszünk az ajtónk elé, bőség és gazdagság köszönt ránk. Az Alfios Rodi sikertörténete alátámasztja ezt a kedves hiedelmet. A vállalkozás 1,2 milliárd eurós beruházásához a Juncker-terv büdzséjéből 470 ezer euró értékű támogatás jutott (230 ezer euró az European Agricultural Fund for Rural Development, vagyis az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból), amely lehetővé tette azt is, hogy a szegénynek számító régióban 130 gazdálkodásból élő család (nagyjából 400-450 ember) megélhetést jelentő munkára lelt.


Markos Mária
A Szabad Föld az Európai Unió meghívására
vett részt az agrárkörúton.