Oázis a sivatagban

Nem pusztán gazdasági tevékenységgel foglalkozik a szentesi Szabó Csaba biokertész. Életébe nemcsak a hagyományos zöldségekgyümölcsök természetes módszerekkel termelése, azok újszerű feldolgozása, az ízek szokatlan társítása, a mindezekről való elemző gondolkodás fér bele, hanem emellett meghökkentő – így autók által eltaposott kétéltűekből és hüllőkből, fadarabokból – képzőművészeti alkotómunkát is végez. Felmenői bolgárkertészektől tanultak, akik a hazájukból menekülve hozták el magukkal a magvakat, a szerszámokat, a tudást és a közösségi szemléletet.

Kertjére azt mondja Szabó Csaba: azért élő, mert a talajában több milliárd apró élőlény éli az életét. Természetes az egyensúly, csak az élőből lesz újabb élő. Növényei és termései kisebbek, mintha műtrágyát használna, de egészségesek és jóízűek, ellenállóbbak a betegségekkel szemben. Szerinte „halott a kert”, amelyikben ez az egyensúly felbomlott, s csak mesterségesen, műtrágyákkal, növényvédő szerekkel lehet helyreállítani. Járt mezőgazdasági szakiskolába, de mint mondja, kevés értékeset tanult.

A fő tudomány a vegyszerek használata volt, felelés előtt jöttek a „beugró” kérdések: a többségük arról szólt, milyen kártételre miféle vegyszert kell használni.

A globalizáció sokat árt a természet közeli kertkultúrának. A kártevőket távoli kontinensekről hurcolják be, s mivel nálunk nincs természetes ellenségük, vegyszerekkel kell védekezni ellenük. Ám a biokertész szerint a műtrágyák és a növényvédő szerek kiiktatják a növények immunrendszerét. S meghonosodtak globális technikák is: nem földet használnak, hanem kőzetgyapotot, pálmarostot, nem számít a talajvíz minősége, hiszen tápoldatot juttatnak el a növényekhez. Szabó Csaba úgy fogalmaz: a növénygyárakban gépre kötött növényeknek nincs sorsa.

Többségében már nem az emberek saját ízlése határozza meg, mit vásárolnak, hanem az áruházláncok érdeke: nagy tömegű, jól szállítható, sokáig eltartható legyen a termény.

S mindenből nagy kell, hibátlan, egyforma!

Mit szólnának az emberek, ha őket is csak a szépségük alapján értékelnék? – teszi fel a kérdést házigazdánk. Ha kettest kapna az iskolában a gyermekük csak azért, mert szeplős vagy túlsúlyos, de ötöst, akinek szép az arca, címlapfotószerű az alakja? Szabó Csaba szerint hamis és nyomaszt a szép egyformaság, mégis ezt kényszeríti ki a kereskedelem.

Ő sokféle, ma gyakran csak génbankokban megőrzött fajtát termeszt. Idős emberek mondják, akik még emlékeznek ezek ízére: évtizedek óta nem ettem ilyen jót! Szabó Csaba biztatja őket, bátran ültessék el a magját, ugyanolyan növény kel ki, amelyik annyira ízlett.

A hagyományokra épülő biogazdaság is fejlődik. Paprikából is sokféle új terméket lehet készíteni: sajtot, lekvárt. Fantasztikus eredményt ad, amikor két ízt kombinálnak, élmény kóstolni a kajszi- vagy a szilvalekváros paprikakrémet, amit a cukrászatban is hasznosítani lehetne.

Noha van már havonta egyszer gasztropiac Szentesen is, Szabó Csaba meglehetősen egyedül áll a nézeteivel. Hiába hívta a helyi kertészeket a birtokára, nem jött egy sem, viszont Japánból, Finnországból érkeztek érdeklődők. Hiába, a saját hazájában nehezen lesz próféta az ember. Pedig ha leszámítják a nagy- és a kiskereskedelem árrését, az ő áruja sem drágább, mint az áruházláncoknál kapható.

Az árral szemben halad, hiszen az állam, az Európai Unió a nagyokat támogatja. A sok munka sem vonzza a fiatalokat, inkább elmennek külföldre. Ennek ellenére optimista. Az ő fenntartható kertje, a Helóta biokert oázis a hatalmas sivatagban. S egyre több ilyen oázis lesz, melyek a tudatos fogyasztók számának növekedésével egyszer majd összeérnek.