Szeretnek fagyoskodni

A fagyok előtti napokban meglehetősen feltorlódtak a dolgaink.

Sikerült minden szobanövényt, érzékeny leandert, muskátlit beköltöztetni a házba, le a pincébe.

Begyűjtöttük az utolsó néhány ládányi paradicsomokat, paprikákat, padlizsánt, babot, cukkinit, uborkát. Az alma a pincében lakik szintén.

De a lényeg: ami kint maradt a kertben. A sütőtök íze sokkal finomabb – a sejtekben feltáródó, illetve megszaporodó cukrok miatt –, ha kicsit megkapja az első fagy.

Hasonló a helyzet a csipkebogyóval, kökénnyel, naspolyával. Más okok miatt lágyabb az íze a kelbimbónak: a hideg bizonyos keserű anyagokat bomlaszt el benne.

A kelbimbót kint hagytuk az ágyásban, ezért egész télen lehet frisset szedni, sőt a melegebb napokban még fejlődnek is a termések. A néhány fokos mínusz a talajt nem fagyasztja meg, így nem árt meg a répának, a földben maradt burgonyának sem. A pasztinák pedig egyenesen szereti a hideget: e gyökérféle sokkal édesebb, ízletesebb, ha csak az első fagyok után szedjük fel.

A naspolya most még szinte éretlen, inkább fanyar és lisztes az íze. Ám ha majd megcsípi a dér, akkor lesz leszedhető, majd a tárolás során – nagyjából decemberre – puha, kellemesen cukros, lágy aromájú.

Aki evett már érett kökényt, tudja, milyen finom. Sajnos csak kevesen készítenek belőle lekvárt.

A sültekhez kiváló a frissen készült, vajon párolt kökénybogyó, melyet egy kis mézzel, borral bolondíthatunk meg.

(hgy)