Bírják a fagyot is

Nincs már senki az országban, aki ne látott volna amerikai lepkekabócát. Ennek a rovarnak a viaszból készült pete- és lárvanevelő fészke az a 3–7 centis kis fehér bevonat, amely a fákon, bokrokon, füvön, rózsán, szinte minden növényen megtalálható volt már az idén. Két esztendeje még újdonságnak számított – mára elözönlött minket.

Aztán két poloskafaj egészen eltérően „dolgozott” ebben az évben. Tavaly az amerikai vándorpoloska volt a legfőbb inváziós faj: a felnőttként zöld – a mi mezei poloskánkhoz hasonló – állat lárvakorában fekete-fehér pettyes. Szinte mindent ellepett, megszívogatott. Az idén viszont kevesebbet láthattuk, ám annál többet a szinte vele egy időben megtelepedett barnásszürkés ázsiai márványpoloskából.

Közös bennük, hogy sok tápnövényen megtelepednek: a paradicsomtól a paprikán át a gyümölcsökig, káposztafélékig mindenütt károsítanak a szívogatásukkal. (Ha nem lennének, még mindig volna néhány kiló paradicsomunk, de a félretett bogyókon a szívás/szúrás helyén előbb világos kis foltok jelentek meg, aztán ezek mentén beindultak a rothasztó gombák, baktériumok.)

A nagy veszélyt jelentő, leginkább a szőlészeket, borászokat foglalkoztató amerikai szőlőkabóca is terjedt az idén: szinte nincs az országban olyan borvidék, ahonnan ne jelezték volna az előfordulását. Még jó, hogy csak néhány helyen terjeszti a gyógyíthatatlan szőlőbetegséget, az aranyszínű sárgaságot, amelyet egy fitoplazma okoz.

Nem teljesen új, de nagyobb területeken az idén tűnt fel a tölgy csipkéspoloska. Ez a gyönyörű állat nagyon hasonlít a platán csipkéspoloskára (képünkön), amit már régről ismerünk. Kárt azzal okoz, hogy nagy tömegben megjelenve a leveleket szívogatja, melyek annyira károsodhatnak, hogy idő előtt lehullnak. Ezzel a fa veszít a kondíciójából, több év alatt úgy legyengülhet, hogy a másodlagos kártevők és kórokozók könnyebben megtámadják, s végül azok pusztítják el a részeit vagy az egész fát. Ezt teszi az először 2013-ban észlelt, de azóta egyre terjedő tölgy csipkéspoloska is: egy friss tanulmány szerint az idén nyáron már tömeges lombsárgulást okoztak a déli megyék tölgyeseiben, becslések szerint 5-6 ezer hektáron.

A felsorolás sajnos folytatható: az elmúlt húsz esztendőben több idegen rovarfaj telepedett meg az országban, mint azelőtt 120- 130 év alatt. S hogy számolni kell velük, bizonyítja az elmúlt tél: hiába reménykedtünk, hogy a hosszú, nagy fagyok elpusztítják őket. Nem jött be a várakozás. Amiként az említett növényi kártevők egyedszáma sem csökkent számottevően, hasonlóképpen a humán megbetegedések terjesztésében meghatározó, itthon is terjedő, többféle szubtrópusi szúnyogfajt sem volt képes kiirtani a tél.