Felülmúlhatatlan a szénsavas szikeny

A szódabikarbóna előfordul a természetben is, bányászata és használata az ősidőkbe visz. Fontos dátum a történetében 1791, ekkor állította elő mesterségesen egy francia kémikus, s megkezdődhetett az ipari előállítása. Jó fél évszázad múltán pedig az Egyesült Államokban megépült az első olyan kenyérgyár, ahol a szódabikarbónát használják a sütéshez. Merthogy – mint azt sok háziasszony jól tudja – ez adja a jellegzetes szerkezetét a süteményeknek, bizonyos kenyereknek, piskótáknak, palacsintáknak. Idővel a sütőpor átvette a helyét, de – éppen mert jó hatással van a sült tészták állagára – sok sütőpor ma már tartalmaz szódabikarbónát.

Hosszú a felhasználási területeit soroló lista; a szódabikarbónának ma is helye van a háztartásban. Ott találjuk a fogkrémekben (mint természetes fogfehérítőt), a mosószerekben, használható a kellemetlen szagok eltüntetésére (például a macskaalom bűze), a családi ezüstkészlet (ha még megvan) kifényesítésére. Gyógyhatása is sokoldalú: nyugtató és gyulladásgátló (rovarcsípés esetén is). A túl sok gyomorsavat egy pohár meleg szódabikarbónás vízzel (a vízbe egy teáskanálnyit téve) közömbösíthetjük.

Hatásos a permetezett zöldségek, gyümölcsök tisztításában: vizes oldata szinte maradéktalanul eltávolítja a növényvédőszer-maradványt a gyümölcs héjáról.