Soha ne nyissuk rájuk az ablakot!

Mivel az anyagcseréjük, azaz víz- és tápanyagfelvételük, asszimilációjuk és párologtatásuk is mérséklődik, ritkábban igénylik az öntözést, a tápanyagutánpótlást, így a tápoldatos kezelést megszüntethetjük ebben az időszakban. Jót teszünk velük, ha a gyér fényviszonyokhoz hidegebb környezetet (16 fok alatti hőmérsékletet) is társítunk, mert akkor zavartalanabbul vészelik át a telet.

Különösen igénylik ezt az olyan virágzó cserepesek, mint a ciklámen, az azálea és a fokföldi ibolya.

Ha erre nincs mód, s növényeink a szobákban, szobahőmérsékleten vannak együtt velünk, jobban kell figyelnünk az öntözésükre, illetve a szükséges párásításukra.

Télen hetente egyszer öntözni elegendő, akkor is csak mérsékelten.

Jó tudni, hogy a legtöbb szobanövény jobban elviseli talaja szűkös nedvességtartalmát, mint a túlöntözést. Nagyobb lombozatú díszeink azért kivételek, mert – különösen szobahőmérsékleten – a terjedelmes levélfelületükön többet párologtatnak, így a földjük nedvességét is hamarabb felszívják. (Esetükben még a havonta egyszeri tápoldatozás is ajánlható.) A legnagyobb gondot a páraigényes szobanövények (mint amilyenek az orchideák, a broméliák, a páfrányok, a krotonok, a diffenbachiák) helyes tartása jelenti. A fürdőszobába vagy a konyha ablakába téve meleg, párás környezetbe kerülnek, de ha erre nincs mód, akkor finom porlasztású vízszóróval permetezzük rendszeresen a lombjukat. Párásításuk jó módszere az is, ha a cserepeiket tőzeggel teli tálakba süllyesztjük, s ezt a tőzegágyat állandóan nedvesen tartjuk. Óvjuk növényeinket a helytelen szellőztetéstől is: soha ne nyissuk rájuk az ablakot.