Hippiktől a földekig – Erőszakmentesek és figyelemfelkeltőek a Greenpeace akciói

– Legutóbb Kishantoson találkoztunk, ahol a Greenpeace igyekezett megakadályozni az ottani ökogazdaság felszámolását.

– Kishantoson azóta sajnos új bérlők gazdálkodhatnak, ám birtokba kerülésük meggyőződésünk szerint jogszabályellenes. Az igazság helyreállítása érdekében 14 pert indított a korábbi ökogazdaság, a Greenpeace ehhez nyújtott ügyvédi segítséget.

– Miért annyira fontos a Greenpeace-nek Kishantos?

– Kötelességünknek éreztük melléjük állni, hiszen a kishantosi népfőiskola olyan tudás birtokában van, ami fontos a jövőnk szempontjából. A gazdaság végleges felszámolásával ez veszhetne el. Kishantos valójában egy tangazdaság volt, ahol a szántóföldi biogazdálkodás mikéntjét dolgozták ki és oktatták.

– A Kishantossal kapcsolatos ítéletekről lapunk is rendszeresen tájékoztatta olvasóit. A gazdaság hol nyert, hol veszített. Segítene némi rendet tenni a perek dzsungelében?

– Több pert nyert meg Kishantos. Jogerős ítéletben mondta ki például a bíróság, hogy velük kapcsolatosan mind az államtitkár, mind a miniszter valótlanságot állított. Ezért bocsánatot kellett kérniük. Ugyancsak ki kellett fizetnie az államnak az úgynevezett mezei leltárt, vagyis azt az összeget, amit ráfordítottak, de a haszon már a következő használót gyarapította.

– Viszont veszítettek is pereket a kishantosiak.

– Azt sajnos nem sikerült elérni, hogy a korábbi pályázati kiírást semmisítsék meg, jóllehet a gazdaságnak az elbírálásnál mind korábbi bérlőként, mind ökogazdaságként előnyt kellett volna élveznie. A bírónő az NFA pályáztatási rendszerét az Alkotmánybíróságon támadta meg, mivel a döntése ellen gyakorlatilag nincs jogorvoslat, ráadásul a Magyarország által is aláírt korrupcióellenes egyezménnyel is ellentétes. A beadványt azonban az öt alkotmánybíró közül csak kettő vizsgálta érdemben, így elutasító döntés született. Ezért a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán keresünk jogorvoslatot.

– A malmok azonban ott is lassan őrölnek.

– Ez igaz, különösen sok a munkájuk, hiszen tele vannak magyar ügyekkel. Szerencsére még időben letöltöttük az NFA honlapjáról a mintegy 300 ezer bérleti és földprivatizációs szerződés anyagát, amit Ángyán József dolgoz fel. Így az igazság kimondásával a rend is helyreállítható lesz, ami alapvetően rendezheti át a viszonyokat Magyarországon a földbérletek és földtulajdonosok világában. 

– Amikor a Greenpeace a ’70-es években Kanadában megalakult, sokakban a városi lázadók, hippik benyomását keltették, akik harcolnak az atomrobbantások ellen, a fajok megmaradása érdekében, viszont kevésbé érdeklődnek a mezőgazdaság iránt.

– Időközben rá kellett jönnünk, hogy a természet megóvása e terület nélkül lehetetlen. Hogy csak egy példát mondjak: hiába Németországban a természetvédelmi területek példás óvása, a rovarok fajgazdagsága ott is egynegyedére csökkent. Ha a mezőgazdaság vegyszert és műtrágyát használ, a védett terület is szegényedik, borul a tápláléklánc, összeomlik az a bonyolult rendszer, amelyet élővilágnak nevezünk. A fajok kihalási üteme egyelőre nemhogy lassult volna, de egyre gyorsabb. Ennek pedig az ember is vesztese lesz.

– Ezért is mondhatta Vida Gábor professzor, hogy valójában nem is természetvédelemre lenne szükség, hanem embervédelemre. Miként került az ember ebbe a csapdába?

– Sok negatív folyamat zajlik, felbomlott az értékrendünk, a közösségi értékek fölé kerültek az önző egyéniek, de súlyos felelősségük van a nagy nemzetközi cégeknek is. És ha még elvileg valamelyikük belátná is, hogy tevékenysége által a vesztébe rohan az ember, azonnal belebukna az öldöklő versenybe.

– Milyen kiutat lát ebből?

– Hogy az irány rossz, azt egyre több ember látja be, mivel a saját bőrén tapasztalja. Egy példával élve: mivel az iparilag előállított mezőgazdasági termékek ásványisó- és vitamintartalma tizede, százada az ötvenes évekbelinek, egyre többet fogyaszt belőle az ember, hiszen kívánja a szervezete. Ezért sokat eszik, amivel sok kalóriát is felvesz.

– Nincs abban túlzás, hogy a nagyüzem által előállított termékek gyakorlatilag tápérték nélküliek?

– Sajnos nincs, ráadásul ez világjelenség. Magyarországon Márai Géza kutatásaira hivatkozhatok, de említhetek angol kutatási eredményeket. Ma egy agyonvegyszerezett alma tápértéke egy ötvenes években termesztett almának egy, azaz egy százaléka!

– Örök ellenérv, hogy ennyi embert a Föld már csak intenzív földműveléssel tud eltartani.

– Aki ezt állítja, az téved. A FAO, vagyis az ENSZ mezőgazdálkodással és élelmezéssel foglalkozó tagszervezete szerint kilencmilliárd ember is ellátható biogazdálkodás által, ha valójában a mezőgazdasági területeinken az embereknek állítanánk elő élelmiszert, nem takarmányt a nagyüzemi állatoknak. Éppen ezért adta ki a jelszót, amely szerint a XXI. században az ipari mezőgazdaságot ökológiai szempontok szerint kell átállítani.

– Ebbe a munkába állt tehát bele a Greenpeace. Mi a fő csapásirány?

– Az egyik a húsfogyasztás mérséklése. Az állattenyésztés tízszer annyi vizet, energiát vesz igénybe, mint amit ugyanannyi növényi táplálék kíván. Ma a szántók háromnegyedén takarmányt termelnek.

– Legyünk tehát vegetáriánusok, ha meg akarjuk menteni magunkat?

– Ezt nem állítja a Greenpeace. Azt viszont igen, hogy a hús, amit eszünk, ne intenzív gazdálkodásból eredjen, sokkal inkább legeltető állattartásból. És azt is, hogy kevesebbet fogyasszunk belőle. Gyermekkoromban hetente egyszer ettünk húst, vasárnap, egyébként főzelék került az asztalra.

– Ilyen emléke számos olvasónknak lehet…

– És bizonyára nem vagy nem csak azért, mert esetleg nem engedhették meg maguknak a több húst. Nem véletlen, hogy minden vallás ismeri a böjtöt. Megint az ENSZ egyik tagszervezetére tudok hivatkozni, a világegészségügyért felelős WHO-ra: Európában 70 százalékkal több húst és tejterméket fogyasztunk, mint amennyi a saját egészségünk szempontjából ideális lenne. Holott a szív- és érrendszeri, valamint a cukorbetegségek nagy részéért a hús és a tejtermékek túlzott fogyasztása a felelős. Ha pedig mégis húst eszünk, akkor a halról se feledkezzünk meg, de ne a tengerit válasszuk.

– Pedig azt mondják igazán egészségesnek…

– Egyrészt az édesvízi hal is egészséges, másrészt a környezet védelme szempontjait itt is érdemes figyelembe venni. A nagy halászati bárók egymilliárd eurót lobbiztak ki fejlesztésre évente, ami által annyira korszerűekké váltak, hogy sikeresen le is rabolták a környező tengereket, de még az afrikai partokat is, kipusztítva például a tőkehal kilencven százalékát. Szerencsére az áldatlan tevékenységük nagy része már visszaszorulóban van, Brüsszelben reményeink szerint az édesvízi haltenyésztés felé csoportosítják át a pénzeket. Halat tehát nem csak karácsonykor érdemes ennünk.

– Mire koncentrálnak még?

– A másik fő irány a helyi termékek népszerűsítése. Támogatjuk a helyi ökogazdálkodást, és igyekszünk résztvevői számára képzéseket tartani. Sőt, a hatékonyság érdekében az oktatókat is szeretnénk ebbe az irányba terelni. A Nyíregyházi Egyetem és a gödöllői Szent István Egyetem soroksári tangazdaságában előadásokat tartunk. És itt megint csak Kishantosra kell utalnom, mivel így az ott felhalmozott tudást is tovább tudjuk adni.

– A Greenpeace tehát tele van tervekkel, mégis, mintha utóvédharcot folytatna: a klíma egyre gyorsabban változik, a kihalási hullám soha nem látott mértékű. Nem véletlenül tartottak előadást nemrégen az egyik egyetemen „Hogyan ne őrüljünk bele az ökológiai válságba?” címmel. Tényleg, hogyan ne?

– Bízunk abban, hogy a változtatást kikényszerítő emberek számának gyarapodása segít ebben. Abban, hogy belátja az ember: része a természetnek, nem pedig ura. Ha ezt nem mint korlátozást éli meg, hanem örömmel veszi, akkor megnyertük a csatát.