Lépre csal a hamis méz

A méz könnyen hamisítható, így némelyek meg is teszik. Sőt egyes mézexportőrök vélhetően állami segédletet is igénybe vesznek, hogy a nagy tételnyi hamisítvánnyal olcsón jelentkezhessenek. Például a kínai mézzel szinte folyamatosan baj van, ennek ellenére képtelenség kiszorítani az uniós piacról.

A hamisítók is mind ügyesebbek: a laboratóriumi felderítéssel egyidejűleg megtalálják az újabb és újabb fogásokat. Eddig sem volt mindig teljesen biztos a vizsgálati eredmény, és eztán sem lesz az. Gyakran a perek legvitatottabb része a szakértői vélemény: az egyik szerint hamis volt az adott méz, míg a másik úgy tartja, hogy a laboreredmények nem igazolták ezt az állítást.

Ezek után mit tehet a laikus fogyasztó? Reménykedhet, hogy a vásárolt méz valódi, s nem a hazaival feljavított külhoni – főleg délkelet- ázsiai – gagyi. Kapcsolatot alakíthat ki a méhésszel, aki bizonyára nem veri át. Más módszer nemigen létezik.

Több tévhitet is meg kell cáfolnunk. Ilyen például: ha netán a méz az üvegben cukrosodik, azaz kristályosodik, azt nyilvánvalóan cukorral hamisították. Ez nem igaz: ugyanis egy sor mézfajta hajlamos erre – a repce- és a fenyőméz is ilyen –, ám ha forró vízben átmelegítjük, a kristályok eltűnnek, és ismét folyékony lesz. A legtöbbször a feltűnően színtelen és íztelen méz hamis.

A fogyasztók védelmére jelentés és cselekvési terv készül, amely az unió méztermelőinek és vásárlóinak érdekeit szolgálva összefogottabb  kereskedelmi ellenőrzést, vizsgálatot vezet be az importált és a közösség országaiban termelt mézeknél.

A főleg délkelet-ázsiai exportőrök műgyanta mikroszűrőkkel molekulaszinten képesek megtisztítani akár a növényvédőszer-maradványtól is a mézeiket. Ez a divatos hamisítás lényege: gyenge mézből ránézésre értékesebbet gyártanak, amit nagyon olcsón adnak el nagy tömegben.