Kezdők zöldsége

A borsó jelentős mennyiségben tartalmaz szénhidrátokat, továbbá foszfort, kalciumot és vasat, valamint B1-, B2- és C-vitamint. Kalóriadús, mint a krumpli, ám fehérjetartalma annak háromszorosa. Joggal mondhatjuk, hogy a zöldborsó a kezdők növénye, hiszen nem kell hozzá különösebben érteni, könnyen sikerélményhez juthat a kertész. Nem szereti a nagy meleget, ezért minél korábban vessük (akár már most is). A talajban nem válogat, tápanyagigénye sem nagy, legjobb, ha olyan kultúra után vetjük, amit előzőleg jól megtrágyáztunk istállótrágyával (például uborka, káposzta vagy paprika után). Ha műtrágyázzuk, csak kevés nitrogént adjunk, káliumból és foszforból azonban többet igényel, mert azok hizlalják a hüvelyeket. Gyökerén nitrogéngyűjtő baktériumok élnek, amelyek gazdagítják a talajt.

Számos fajtája ismert és kapható, melyek három fajtakörbe sorolhatók. Az első a cukorborsók köre, ezek a legzsengébbek, hamar be kell takarítani. A kifejtőborsók száraz borsónak is jók, míg a velőborsók jellegzetessége, hogy hosszabb ideig zsengék maradnak, így a betakarításukkal nem kell nagyon sietni.