Nincs zsír, sem zúza

A nyíregyházi vízügyi szakközépiskolában érettségizett fiatal szakember a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán szerzett diplomát, majd – kihasználva a trondheimi egyetem kutatói ösztöndíja nyújtotta lehetőséget – két éve Norvégia harmadik legnagyobb városába költözött.

– Fél évre terveztem a norvégiai kiruccanást, de hosszabbra sikeredett – mondja a Nyíregyházára általában félévente hazalátogató kutató, aki mérnöki tudásával szállt be a tucatnyi biológussal dolgozó kutatócsapatba. Köztudott, hogy Norvégia a vízenergia hasznosításában élenjáró ország, de a természet és a biológiai sokszínűség megőrzése érdekében is rengeteget tesz. A víz ereje az egyik legtisztább energiaforrás, de azért a vízi erőművek is okoznak gondokat. Nemcsak azzal, hogy a helytelenül megépített gátak megakadályozzák például a halak vándorlását, de a duzzasztással megváltozik a folyók sebessége, mélysége, átalakulnak áramlási viszonyai, amit nem minden hal visel el.

Az egyetem kutatócsapata két, Trondheim közeli – leginkább a mi Sajónkhoz, Muránkhoz fogható – gyors sodrású folyón vizsgálódott, s miután a fél év elteltével a magyar fiatal sikeresen megvédte diplomamunkáját, kutatói állást ajánlott neki az intézmény. Maradt a halak vándorlásának tanulmányozásánál, nemzetközi csapatával most a vízi erőműveket védő rácsozat optimális sűrűségét, valamint a duzzasztott részre érkező lazacok vonulási szokásait vizsgálják.

Hogy miért van erre szükség? Mert a mederviszonyok megváltozása miatt „összezavarodhatnak” az óceán felé igyekvő halak, és a szabad út helyett a turbinák felé vehetik az irányt, ami a pusztulásukhoz is vezethet. Márpedig a lazac Norvégia egyik legnagyobb kincse. S nemcsak már-már nemzeti büszkeségük, de a norvégok egyik fontos tápláléka, Marcell is gyakran fogyasztja.

– A hallal már otthon, kiskoromban megbarátkoztam, Norvégiában sincs másként – folytatja. – A norvég konyha erősen elüt a magyartól. Például félbevágott kecskefejet kaphatunk egy autentikus étteremben, de ízes zöldséghezszinte lehetetlen hozzájutni. A legelső étkezési élményem is meglehetősen furcsára sikeredett: bementem egy üzletbe, zsírt akartam venni, de az eladók csak néztek rám kikerekedett szemekkel.

De nincs például szalonna, csirkemáj, zúza, nyak sem, ott csak hátszín meg bélszín kapható, de az rogyásig. Igaz, igen borsos áron. Ennek ellenére nagyon jó ott élni, pedig a skandináv ember tartózkodóbb, mint a középeurópai.Ott szinte elképzelhetetlen, hogy valakit otthon lássanak vendégül – igaz, magasak a fizetések, így megengedhetik maguknak az éttermi árakat.

Egyvalamit azért lehetetlen megszokni: a kevés napfényt. Novembertől márciusig csak 10 és 14 óra között dereng némi fény, májustól szeptemberig viszont pont fordítva, tizennyolc órán át fenn van a nap. És hiába közel a tenger, fürdésre szinte soha nincs alkalom. Szabó-Mészáros Marcell egyszer próbált megmártózni a jéghideg tengerben, de is elege lett belőle egy életre. Nevetve meséli: nemrég Új-Zélandon viszont bepótolta a tengeri fürdőzést, ahol a norvég egyetem kutatójaként egy tudományos konferencián vett részt. A lazacok vándorlási szokásairól tartott előadást, aztán nyakába vette a távoli, egzotikus országot. Érdekes tapasztalatokat szerzett, melyeket egyszer a Norvégiában szerzett tudással együtt itthon is kamatoztathat majd.