Sárga szépség zöld csipkében

Hazánkban az Aggtelek környéki és a Keszthelyi-fennsíkon elterülő tölgyesekben, valamint a Kisalföldön találkozhatunk vele; az Alföldön nagyon gyér az állománya, de a Jászságban még föllelhető. Közeli rokonát, a hasonlóan gyönyörű erdélyi héricset azonban az Alföld rejti, közelebbről Békés megyében a csorvási puszta. Ottani lelőhelye szigorúan védett, eszmei értéke 250 ezer forint.

Nagyon nem éri meg tehát a tövét kiásva a kertünkbe lopni, már csak azért sem, mert erősen mérgező (hatóanyagai gyógyszer alapanyagául szolgálnak). Ezt még a legelésző állatok is tudják (kész rejtély, hogy honnan), nem legelik le, sőt a széna közül is kiválogatják.

A tavaszi hérics feltűnő külsejű, egyenes szárú, 20-40 centire növő évelő. Elágazó, vaskos, feketés gyöktörzsből sarjad, és április-májusban már virágzik. A vakítóan sárga, nagy virágok a vaskos szár csúcsán foglalnak helyet, amit teljesen beborít a finom, csipkeszerű, élénkzöld levél. 

Eredendően a füves puszták bokros tövű, télálló vadvirága, termőhelye kelet felé egészen Közép-Ázsiáig terjed, azonban tőlünk nyugatra csak igen szórványosan fordul elő. Hazai források 1784-ben említik először hérits néven, népi elnevezése a sárga kökörcsin, leánykökörcsin, ami azonban hivatalosan ma már egy másik növénynemzetség (a Pulsatilla) neve. (Merthogy a hérics az Adonis nemzetségbe tartozik.)