Keresett a Moldova

Egyik „szülője” az ismert üzbég Guzal Kara, ami különösen tetszetős, nagy bogyójú fürtöket hoz, ám érzékeny néhány gombabetegségre. Ehhez, de sok más csemegeszőlőhöz képest is a Moldova jobban tűri a fertőzéseket, így kevesebb vegyszeres védekezéssel is beéri. Ehhez társul jó termésbiztonsága, téli és tavaszi fagytűrése, valamint figyelemre méltó az aszályt elviselő képessége is. Tőkéje kifejezetten erős növekedésű, zöldmunkaigénye nagy. A hajtásválogatás különösen a virágzás idején elmaradhatatlan, mert csak a megritkított, szellőssé, napfényessé tett tőkén számíthatunk jó bogyókötődésre és mutatós, szép fürtökre.

Mivel kékszőlőről van szó, már a zsendülő bogyók is tetszetős, pirosas, lilás színt öltenek, és csábítanak a szüretre. Ekkor azonban még korántsem érett, a szüreti érettség akkor jön el, amikor a fürt minden bogyója hamvas kékesfekete színűvé válik: az íz és zamat, valamint a cukor-sav arány is ekkor éri el a csúcsot. A bogyóhéj viszonylag vastag, de ezt a beltartalom ellensúlyozza. A teljes érés kivárása azzal az előnnyel is jár, hogy a tőkéken a fürtök egy füst alatt leszedhetők. A Moldova szeptember végétől szüretelhető. Előnye még, hogy egyszerű házi módszerrel is jól tárolható. Konténeres szaporítóanyaga – elvileg – az év nagy részében kapható a faiskolákban.