Nyomul az álarcos kukás

A vadászok ejtettek már el mosómedvét Debrecen környékén éppúgy, mint Vas és Pest megyében. Szerencsére még nagyon szórványos a jelenléte, és reméljük, nem is jutunk el odáig, mint az Egyesült Államokban, ahol tömegesen szemtelenkednek be a lakott területekre, kukákat borogatnak fel az ételmaradékért, és megdézsmálják a kertek terméseit. Ám ez csak a kisebbik baj vele, az igazi gondot az jelenti, hogy veszélyes orsóférget, a nyugat-nílusi vírust, továbbá a veszettséget terjeszti, s e kórok az emberre is veszélyesek. A kórokozókat az erdőbe kijáró, a mosómedvével érintkező kutyák és macskák hurcolhatják be a településekre. 

Magyarországon 2010-től nem lehet háziállatként mosómedvét tartani (ami egyébként sem valami egyszerű és olcsó kedvtelés). Az eredetileg észak-amerikai mosómedve európai térnyerésének a németek ágyaztak meg, amikor a második világháború idején részint a szőrméjéért, részint pedig kedvtelésből tartották. Csakhogy sok állat megszökött a telepekről, és a vadonban kezdett önálló életet, így napjainkban becslések szerint már a félmillió példányt is elérheti a németországi állomány. És persze terjeszkedik: legújabban Lengyelország délnyugati határa mentén tapasztalták a megjelenését. 

A mintegy 6 kiló súlyú mosómedve életre való, rendkívül jól alkalmazkodó állat. A víz mellett élő népesség halakkal és rákokkal táplálkozik, de megél mindenütt, ahol táplálékot talál (éppen a táplálékforrás miatt vonzza az ember közelsége is). Mindent megeszik, a bogyókat, makkot, gabonát éppúgy, mint gyümölcs- és zöldségféléket, de nagy pusztítója a madártojásoknak (amivel persze magára haragítja a madárvédőket is). Magányosan él, ám a táplálékbőség egy helyre vonzhatja az állatokat. Éjszaka aktív. Noha kiváló úszó, a vizet nem különösebben kedveli, a földön esetlenül mozog, de meglepően gyorsan fut. Hallása, látása kiváló, az éjszakai fényviszonyokhoz is jól alkalmazkodik. Ügyesen mászik: a nappalt gyakran tölti a fák magasában, a lombkorona takarásában.