Ragaszkodnak a fészkükhöz

A történtekről egyik régi olvasónk tájékoztatta lapunkat. Levelében részletesen beszámolt arról, hogy a hajdú-bihari város főutcáján több mint negyedszázada van egy gólyafészek, melynek lakói sok-sok örömet szereztek az elmúlt években az ott élőknek. Van ott egy bolt is, az odajárók mindig megálltak, s gyönyörködtek a gólyacsalád gyarapodásában. Két éve azonban az áramszolgáltató emberei a fészket „egyszerűen a földre dobálták”. Kicsit odébb ugyan egy másik villanypóznára pár gallyal raktak egy sima vaskeretet, de a gólyák csak a régi helyre mentek vissza. Nagyon küzdelmesen építettek egy új fészket, de azt is leverték, s a fészekalapba hosszú vasrudakat meg üres palackokat dugdostak, hogy a madarak leszállni se tudjanak oda. Levélírónk szerint egy ponyva leterítésével meg lehetett volna akadályozni, hogy a madarak ürüléke ne hulljon a földre, ráadásul azt is csupán három hónapig kellett volna alkalmazni, hiszen a kölyökgólyák gyorsan nőnek, s már a nyár derekán kirepülnek.

Derecske Debrecen felőli részén nem látni egyetlen gólyafészket sem, a berettyóújfalusi részen viszont csak a főutcán féltucatnyit is felfedez az ember. A levert, de közben újraépített fészket is könnyen megtaláljuk. Forgalmas útkereszteződésben van, közvetlenül egy élelmiszerbolt szomszédságában. Míg a kollégám fényképezi a fészket, többen is megszólítanak bennünket. Szinte mindenkinek megvan a véleménye a fészekköltöztetésről. Két táborra szakadtak az arra járók. Az egyik fél mindenben igazat ad levélírónknak, mondván, annak a gólyának ugyanannyi a joga az ott lakáshoz, mint az embernek. A másik fél viszont azt mondja, hogy négy hónapon át folyamatosan kerülgetni kell a fészekből kihullott piszkot, miközben a borzasztóan forgalmas főutcán kamionok százai dübörögnek át naponta.

Sikerül szót váltani a fészek költöztetését szorgalmazó bolt tulajdonosaival is. A középkorú házaspár rögtön azzal kezdi: nehogy azt higgyük, hogy ők nem szeretik az állatokat, az ő kutyájuk például bent alszik a házban. A gólyákkal is jól megvoltak húsz évig, de az utóbbi két-három esztendőben sok minden megváltozott a környéken. Átépítették a kereszteződést, a fészek alatti zöld terület aszfaltot kapott, a forgalmas útra zebrát festettek, de ott átkelni így is életveszélyes, mert a gyalogosok nem a közeledő autókat figyelik, hanem a gólyákat, hogy azok le ne piszkítsák őket. Ráadásul a házaspár egy öreg épületben kialakított boltjukat két éve leburkolta, amit persze a madarak nem akceptálnak. Elmondásuk szerint nem győzik takarítani az összerondított falat, az aszfalton pedig nem ritkán lelnek fészekből kiesett béka- meg egértetemekre. S hogy ők mennyire nem a gólyák ellen vannak, elvezetnek minket a bolt melletti mellékutcában lévő családi házukhoz, s felmutatnak a ház előtti villanyoszlopra. Kérésükre az áramszolgáltató emberei arra szereltek fel egy fészekalapot, abban reménykedve, hogy a madarak átteszik majd oda a székhelyüket.

A gólyák azonban ragaszkodnak a régi otthonukhoz, s hiába verték le a fészküket, újra ott nevelik a fiókáikat. Nem is kéne már háborgatni őket. Létezik olyan módszer, ami kiküszöböli a fiókaneveléssel járó kellemetlenségeket, és a madarak érdekei sem sérülnek. Derecskén is biztosan beválna.