Külsejében és életmódjában is sok rokon vonást mutat a nyest és a nyuszt: mindkettő mind- össze egy-két kilónyi súlyú kis ragadozó, hazánkban védettek, természetvédelmi értékük 50 ezer forint. A nyest mellfoltja fehér, a talpa szőrtelen, míg a nyuszt mellénye narancssárga és a talpa szőrös.
Kép: Pine marten in the Highlands of Scotland. Biosphoto / Sylvain Cordier, Fotó: Sylvain Cordier
Az éjszaka vadászó nyest jellemzően a földközelben él. A nappal és alkonyatkor aktív nyusztnak a fák koronája az otthona, rendkívül ügyesen mászik, erős karmaival jól kapaszkodik, miközben a farkával egyensúlyoz. Akár négy métert is képes ugrani a fák lombkoronájában, a pelék, mókusok és a kis madarak nagy ellensége, de ha úgy hozza a szükség, rovarokkal, bogyókkal és tölgymakkal is beéri. Nálunk mindmáig kerüli az emberi településeket – nem így Nyugat-Európában, ahol már a falusi, kisvárosi környezetben is megjelent.
A nyest viszont – sokunk bosszúságára – már régóta otthonosan mozog a városi környezetben, ahol viszonylag könnyen hozzájut a hulladékhoz, különösen a téli időszakban. Az élelemben nem válogatós, a konyhai szemetet éppúgy megeszi, mint a madarakat, azok tojásait és a gyümölcsöket. (A túlszaporodó városi galambok tojásainak, illetve fiókáinak gyérítésével pedig hasznot is hajt.) Minthogy eredeti, természetes élettere egyre szűkül, gyakran találkozhatunk vele a hétvégi házak, garázsok, sufnik padlásain, ahol viszonylagos háborítatlanságot és jó búvóhelyet talál. De telente az sem ritka, hogy a hosszabb időre a forgalomból kivont autók motorházteteje alá fészkeli be magát, ahol – hogy a rágóizmait tréningben tartsa – összerágja a vezetékek burkolatát. Távoltartására beszerezhetők ultrahangos riasztók, kézenfekvőbb megoldás azonban, ha kutyaszőrt vagy a házőrzők takaróját terítjük el a padláson. A kollégám időrelével felszerelt rádióval űzi el a hétvégi házából: a beállítás szerinti időpontokban bekapcsoló szerkezet hatására megszólaló rádió hangja riasztja el a nemkívánatos albérlőt.