Pürrögő vándorok

Gomolygó felhők előterében messziről feltűnik a lyukakkal „kicsipkézett” löszfal. Mint a fecskék, úgy cikáznak a gyurgyalagok. Különleges hangjukat a szakember prürrögésnek nevezi. Ahogy sétálunk a kolónia felé, a madarak messzire repülnek, nem szeretik az ember közelségét. Addig nem is térnek vissza, amíg a fészkeik közelében tartózkodunk. Már távolabb, a lankás domboldalon lépdelünk, csodáljuk az őshonos mezei virágokat, mire újra élőhelyükön röpdösnek a színes tollú vándorok.

Közép-Európa legnagyobb gyurgyalagtelepe Albertirsa határában található. A színes tollazatú teremtmények méhészmadár néven is ismertek, mivel nem vetik meg a méheket és a darazsakat, de mielőtt lenyelnék őket, kitépik fullánkjukat és méregmirigyüket. Mivel a meleg éghajlatot kedvelik, főként az öreg kontinens délibb részein élnek, hozzánk májusban érkeznek költeni, és augusztus végén indulnak vissza. A löszfalba másfél-két méteres alagutakat fúrnak, annak végén alakítják ki költőhelyüket. Magyarországon 1982 óta fokozottan védett faj.

– Az albertirsaiak régen ezt a helyet Golyófogó-völgynek nevezték, mivel a XVIII. századtól itt állomásozó és gyakorlatozó lovas huszárok éleslőgyakorlataikat is ezen a területen tartották, a völgy északi oldalát használták golyófogónak – meséli Urbán Sándor (képünkön), a szolnoki Jászkun Természetvédelmi Szervezet vezetője. – Ma már Dolina-völgy a neve, flórája és faunája viszont változatlanul sajátos. Az 1970-es évek közepén a 4-es főút elkerülő szakaszának építésén normatechnológusként dolgoztam errefelé, a löszfal megbontásával innen hordtak homokot a nyomvonal feltöltéséhez, nekem a növénytelepítéssel kellett foglalkoznom. A munka végeztével az útépítők rendezetlenül hagyták a bányaterületet, amit egyszer csak birtokba vettek a gyurgyalagok. Ahogy omladozni kezdett a löszfal, fokozatosan vált szűkösebbé a fészkelőhely. Nem nézhettük tétlenül a pusztulást, de intézkedni nem tudtunk, mivel a kérdéses földterület tulajdonviszonyai elég kuszák voltak, és csak a privatizáció után tisztult a kép. Helyi csoportunk kezelésébe 2005-ben került a löszfalat is magába foglaló négy hektár szántó.

A madárvédők azonnal mentőakcióba kezdtek. Az ezredforduló táján már csak húsz gyurgyalagpár élt a völgyben, de amint helyreállították a löszfalat, látványosan megnőtt a számuk. Tíz év múltán már százharminc párt számoltak, mára pedig háromszáz pár alkotja az állományt. Ennél többet nem tud „eltartani” a mikrokörnyezet. Urbán Sándor most azért aggódik, hogy egy esetleges útépítés miatt veszélybe kerülhet a madarak jövője. Bár a kolónia pillanatnyilag még gyanútlanul éli mindennapjait, a birtokunkba került térképen jól látható az M4-est átszelő Albertirsa–Tápiószentmárton–Nagykáta–Jászfényszaru irányába tervezett új főút nyomvonala, amely ötven-hatvan méterre megközelítené a gyurgyalagtelepet. Márpedig, ha ez megépülne, a fokozottan védett madarak élőhelye az áthaladó forgalom miatt nem maradna háborítatlan.

Szerettünk volna többet megtudni a hozzánk eljuttatott térképről, illetve arról, hogy valóban fenyegeti-e veszély a gyurgyalagokat, ezért „nyomozásba” kezdtünk. Az M4-es gyorsforgalmi út fejlesztésével a térségben kizárólag a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő (NIF) Zrt. foglalkozik. Kiss Boglárka szóvivő arról tájékoztatott bennünket, hogy a NIF Zrt.-nél nincs folyamatban az Albertirsa–Nagykáta közötti út előkészítése, ilyen beruházásra nem kaptak utasítást a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumtól. A gyurgyalagtelepről tudnak, mert az épülő M4-es kapcsán a természetvédelmi hatóság felhívta a telep fokozott védelmére a társaság figyelmét, ők pedig értesítették erről az útépítést végző vállalkozót.

Az interneten megtaláltuk a Pest Megyei Közgyűlés elnökének 2013 elején benyújtott előterjesztését, amely az Országos Területrendezési Terv (OTRT) felülvizsgálatára vonatkozik és módosító javaslatokat is tartalmaz. Egyebek mellett nem javasolták a szóban forgó út megépítését, így azt az OTRT már nem is tartalmazza. Megtaláltuk viszont Albertirsa honlapján – innen másolhatták ki informátoraink is.

– Az Albertirsa–Nagykáta főút nyomvonala valóban szerepel városunk rendezési tervcsomagjának 2011. évi módosításában – közli érdeklődésünkre Fazekas László, Albertirsa polgármestere. – Azóta viszont semmilyen gyakorlati előkészítés nem történt. Sőt! Megerősítem az önök információját, amely szerint Pest megye 2013-ban elfogadott területfejlesztési tervébe sem került be. Mindezek alapján kizártnak tartom, hogy a következő négy-öt esztendő során ez az út elkészülhet. Amennyiben később mégis megvalósul, a konkrét nyomvonal kialakításakor természetesen figyelembe vehető a gyurgyalagtelep megléte. Utóbbit magam is olyan jelentős természeti értéknek tartom, aminek megőrzése kötelességünk.

A város szabályozási tervében szaggatott vonallal jól látható az inkriminált főút nyomvonala, ez a hét(!) évvel ezelőtti vázlat máig megtalálható a város honlapján. Így akikhez nem jutott el a hír, hogy nincs napirenden a nagykátai út megépítése vagy nem nézik meg a terv jobb sarkában apró betűvel feltüntetett 2011-es dátumot, azok számára megtévesztő az internetes felületen „ottfelejtett” térkép, amelynek alapján éppenséggel a gyurgyalagtelep megvédésére is szövetkezhetnek a természetvédők, akár még tüntethetnének is.

– Nagyon megkönnyebbültünk, amikor megtudtuk, hogy mégsem fenyegeti veszély településünk repülő ékszereit, csoportunk címermadarának élőhelyét – nyugtázza a „nyomozásunk” végére kiderített kedvező fordulatot Pásztor János Attila, az Albertirsa Barátainak Köre Természetvédelmi Csoport vezetője. – Megalakulásunk óta, csaknem húsz éve figyelemmel kísérjük a gyurgyalagok sorsát, és amiben tudunk, segítünk a szolnoki kollégáknak a kolónia megóvásában, a madarak életfeltételeinek javításában. Sajnos napról napra annyi rossz dolog történik a világban, annyi természeti értéket pusztítunk el, semmisítünk meg (mi, emberek) végérvényesen, amit már nem lehet visszacsinálni. Örülök, hogy az albertirsai gyurgyalagosunk nem jutott erre a sorsra, és hogy a megfelelő helyeken is tisztában vannak ennek fontosságával. Remélem, a jövőben sem akarnak a közelükben utat építeni, és még nagyon sokáig gyönyörködhetünk gyerekeinkkel, unokáinkkal együtt ezekben a mesésen szép madarakban.