A hódító és a szerény

Napjainkban Kína, Japán és az Egyesült Államok városaiban éppen úgy ott turbékol, mint például a Bahama-szigeteken. A balkáni gerle gyors és nagyarányú térnyerésének egyik titka rendkívüli alkalmazkodóképessége, ami lehetővé tette, hogy az ember által lakott környezetben is feltalálja magát. Ugyanakkor évente többször költ, nemritkán még télen is, a fészekalja rendszerint két tojásból áll. A fészek galambmódra épül, hevenyészve, néhány gallyacskából. Az építésben a hím is részt vesz, de a pallér a tojó. Az anyamadár nem a csőrében hozott táplálékkal, hanem úgynevezett begytejjel (túrószerű zsír- és fehérjedús folyadékkal), később a begyében előemésztett magvakkal táplálja kicsinyeit, ezeket öklendezi a fiókák szájába. A fiatal madarak csaknem négy hét múltán már röpülnek. Leginkább gabona- és gyommagvakkal táplálkozik, olykor rovarokkal, és néha a gyümölcsbe is belekóstol. A balkáni gerle nem költözik, télen kisebb-nagyobb csapatokba verődve keresi táplálékát, de mindig a fészekhelye környezetében marad. Nem védett, az örvös galambbal együtt augusztus 15. és január 31. között vadászható.

A vadgerle kevésbé közismert madarunk. Korábban gyakori volt a lakott településeken is, de a balkáni gerle kiszorította a határba, ahol főként a ligetes erdők, út menti bokrosok, akácosok és az alföldi ezüstfüzesek lakója. A balkáni gerlénél kisebb, de öltözete színesebb: melle enyhén borvörös, szárnyfedő tollai feketék, széles, rozsdavörös szegéllyel. Másképp turbékol, mint a balkáni rokon, búgása kissé rekedtes, kurrogó, és mindig messziről hangzó, lévén, hogy óvatos, bizalmatlan madár. Csak május elejétől szeptember végéig a mi madarunk, a telet Afrikában tölti. Hazai fészkelőállománya legföljebb 150 ezer pár, állománya stabilnak mondható. Nálunk védett, természetvédelmi értéke 50 ezer forint.

FOTÓ: OSCAR DIEZ MARTINEZ, AFP/BIOSPHOTO, DOMINIQUE GEST, AFP/BIOSPHOTO