Légi és vízi akrobaták

Ismertek hazánkban fészkelő fajok, többségük azonban átvonuló: tavasszal a délről északra tartók, ősszel az északról délre húzódók mutatkoznak nálunk tömegesen. Jól alkalmazkodó társaság, főleg halon élnek, de elkapják a kisemlősöket, megeszik a tojásokat, s nem vetik meg a dögöt sem. Napjainkban rendszeres látogatói a hulladéklerakóknak is.

A dankasirály a leggyakoribb fészkelő fajunk, súlya alig több negyed kilónál, szárfesztávolsága azonban méteres. Márciustól novemberig él nálunk, a Földközi-tenger partvidékén telel, de – főleg enyhe teleken – jelentős számban nálunk is maradnak. Európában gyakori, hazai állománya sem veszélyeztetett, ennek ellenére védett, eszmei értéke 50 ezer forint. Nálunk jellemzően a tavak nádasaiban, mocsarakban, a halastavi szigeteken költ. Fészektelepeket alkot, olykor több ezer pár is költ együtt a szorosan egymáshoz rakott fészkekben. Ha ragadozó madár támad rájuk, az egész telep egyként zúdul rá és űzi el. Fészekalja rendszerint három tojásból áll, a fiókákat a szülők javarészt rovarokkal táplálják. Ezért is keresi fel gyakran – a varjak társaságában – a friss szántásokat. Az utódokat mindkét szülő eteti, gyakran munkamegosztásban: a hím szállítja a halat, amit a tojó feldarabolva ad a kicsik szájába.

A dolmányos sirály a Balti-tenger északi partvidékén, Skandinávia és a Brit-szigetek partjainál költ. A legnagyobb európai sirály: súlya nincs két kiló, ehhez képest a szárnyfesztávolsága több mint másfél méter. Feltűnő testrésze a hatalmas csőr, amely igen erős és csúnyán kampós. Hazánkban a márciustól májusig, illetve a szeptembertől decemberig terjedő időszakban láthatjuk. Állománya Európa-szerte növekvő, hazánkban védett, természetvédelmi értéke 10 ezer forint.

FOTÓ: SYLVAIN CORDIER, AFP/BIOSPHOTO