Mérges sisakok

Ámde sajnos nem ártatlan szépség, merthogy minden része mérgező, így a kisgyerekes családok ne ültessék, egyebütt pedig a konyhakertek közelébe ne kerüljön. Ápolását, szaporítását kesztyűben végezzük, mert az érintése is irritálhatja a bőrt. Természethű, fás, ligetes kertekkertrészek ideális növénye.

Az őszi sisakvirág bokros növekedésű, gyökérgumós évelő, szára felfelé törő, ennek tetején tömörülnek jellegzetes sisak formájú virágai. A vaskos szárat burkoló levelek bőrszerűek, erősen szeldeltek. A változatok virágszíne az azúrkék és a kékeslila közötti, magasságuk 60–150 centi. A magasabb fajták többnyire karót igényelnek. Napon és félárnyékban egyaránt szépen díszlik, különösen a tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő talajon. Noha csak közepes vízigényű, kedveli, ha a földjét állandóan kissé nedvesen tartjuk. Betegségekre nem különösebben érzékeny. Tőosztással szaporíthatjuk, amivel 3-4 évente tanácsos élnünk, így ifjítva meg a növényt a tavaszi időszakban.

FOTÓ: ROWAN MCONEGA, WELLCOME COLLECTION