Profi földmunkások

Például, hogy lételemük az ásás, az alagútépítés, amit nagyobb részben élelemszerzési, kisebb arányban otthonteremtési célzattal végeznek. De néhány különbség is kimutatható: a vakond túrásai némileg kisebbek és sűrűbbek, a földikutyáé nagyobbak és ritkábbak. Míg a vakond fő táplálékát a férgek és a rovarok jelentik, addig a földikutya eledele a gyökér, a hagyma és a gumó.

A vakond páratlan ásószerszáma a széles tenyere, ami mindig kifelé és hátrafelé fordulva áll. Noha talajlakó, van szeme is, még ha mákszemnyi is. Ez segíti a felszíni tájékozódásban, minthogy olykor ott, de néha még a vízben is tesz zsákmányszerző kiruccanást. Könnyen és gyorsan ás, fáradhatatlanul követi a gilisztákat, a rovarokat, amiben igen finom szaglása és hallása segíti. (Fülkagylója nincs, hallónyílását egy kis bőrszegély nyitja-zárja.) Ha a járatban a föld felhalmozódik, kürtőt ás a felszín irányába, és ezen át nyomkodja a felszínre fejének erős lökéseivel. S bizony megeshet, hogy erre valami bagoly, ölyv, görény vagy menyét felfigyel, és elkapja a felszínre bukkant ásómunkást. A vakond védett, eszmei értéke 25 ezer forint. A lótücsök és a cserebogárpajor pusztításával különösen nagy szolgálatot tesz. Aki kényes a pázsitjára, vakondhálóval védekezhet ellene hatásosan (más megoldások kevésbé biztosak).

A földikutya egyre értékesebb természeti kincse hazánknak, nem véletlenül lett az év emlőse az idén. Korábban a szántók térnyerése, a mélyszántás elterjedése, napjainkban az út- és csatornaépítések szűkítik le életterét. Igazi talajlakó: se szeme, se füle nincs, a föld mágneses terét érzékelve tájékozódik. Alagútjait a különlegesen mozgékony, erős, ásógumós mellső lábaival kaparva, az orrával túrva és nagy metszőfogaival harapva építi. (Járatainak összes hossza a száz métert is elérheti.) Hazánkban fokozottan védett, eszmei értéke egymillió forint, a Hajdúbagos és Baja határában létesült rezervátumai kiemelt védelmét szolgálják.

FOTÓ: SHUTTERSTOCK, UJVÁRI SÁNDOR FELVÉTELE