Rohamban jönnek

Több kerttulajdonos, gazdálkodó ismerőssel beszélgetve leszögezhetem: az idei év nem a legsikeresebb. Akkora a kártevő rovarok rohama, amit már nem lehetett kivédeni azzal, hogy „hetente nem permetezünk méreggel”. Bevetettünk sok fogást, de csaknem hiába: a termés egy része mindenképpen a szívó és rágó ízeltlábúak, illetve a nyomukban, a kártételük helyén fellépő, rothadást okozó gombák martalékává lett.

Sokadszorra írok mindezekről, de az ősz első hetéhez közeledve már látszik az idény vége, tehát megállapíthatom, hogy nem vagyok büszke az ez évi teljesítményemre. Ugyanis hiába adott szinte minden gyümölcsfánk rekordtermést, a családunk, a konyhánk által felhasználható mennyiség alig több mint a tavalyi. Ez is leginkább annak köszönhető, hogy tucatnyi fánk igazából most fordult termőre.

Csakhogy a sok szilva, alma, cseresznye, meggy egy része, ha nem is kárba, de az állataink vályújába került. Mostanában kétnaponta viszek úgy 15-20 kilónyi almát a disznóknak, kecskéknek. A felelős az almamoly, illetve másféle támadó molyok. Hiába permeteztem kétszer is az idényben ellenük, folyamatosak és elhúzódóak voltak a rajzásaik, így aztán a peterakás és a hernyókártétel is. Most, hogy kezd éregetni a gyümölcs, a darazsak – különösen a lódarazsak – még rá is segítenek e folyamatra: hiába a sok kifüggesztett csapda, a darázskolónia nagyobb annál, hogy érzékelhetően csökkenjen számuk. Egyébként azért nem félek a téli ellátmányunkat illetően, ugyanis még így is lesz annyi egészséges almánk, hogy a fél pincét beterítjük vele.

A június óta érő őszibaracknál a hangyák is beszálltak a poloskák, darazsak és verebek mellé: ahol valamelyik állat megsebzi a már érőfélben lévő termést, ott két napon belül beindul a rothadás. Így aztán a legtöbb fajtánál arra kényszerültünk, hogy még félig keményen leszedjük a nagyját, s aztán kompótot, befőttet készítünk. A puháját is mentettük, abból lekvár főtt. Ami rothadtan a földre hullt, megkapták a disznók, tyúkok. Egyébiránt így is hetekig ettünk naponta akár 2-3 kilónyi finom, édes barackot.

KÁLLAI MÁRTON FELVÉTELE

A szilvánál hasonló a helyzet: a tavaszi szilvadarázs támadását kivédtük, aztán a molyok egy részét is. De jöttek a lódarazsak, s a termés jó 15-20 százalékával végeztek. Csakhogy a fáink az idén már 3-5 évesek, ami azt jelenti, hogy a korosabbakon 30-40 kiló lett a termés, a kisebbek 5-10 kilót adtak. Bár a pálinkamennyiséget még nem értük el – talán jövőre –, de már elég lett befőttnek, savanyúságnak és lekvárnak egyaránt.

A körtéink adtak a legkevesebbet az idén, vélhetően a virágzáskori nagy meleg és a szárazság okán rosszul kötöttek. Itt is előfordult molykár, de igazából csak a mennyiségre panaszkodhatunk.

De nem csupán a gyümölcsöket lepték el az idén a tetű-, a molytetű-, a poloska- és bagolylepkefajok hernyói. Előbb a palántákra nehezedett nyomás, majd a már érő paradicsomra, paprikára. Talán csak a padlizsán, az uborka és a tökfélék maradtak érintetlenek. Az idén csak a nyári karalábé sikerült, holott a család a kilós-másfél kilós téli tárolásra alkalmas, fásodásmentes terméshez szokott hozzá. Egyszerűen nem bírtunk a poloskákkal, általában 3-4 faj különféle fejlettségű lárvái, illetve kifejlett példányai szúrták, szívták a leveleket. Akkora volt – illetve lesz a fagyokig – a poloskák támadása, hogy a növények már nem tudták a szokott módon kinőni a sebzéseket.

A paradicsomnál és a paprikánál a poloska szúrása körül félcentis körben a termés húsa elszíneződik, az állaga megváltozik, ehetetlenné válik. (Ezt a feldolgozáskor – akár lecsót, akár ivólevet készítünk – ki kell vágni.) Rothadás az előző hetek melegeiben innen még nem nagyon indult el, de a mostani és a várható őszi esők után szinte biztosak lehetünk benne.

A sort még folytathatnánk, de a lényeg: ezen az őszön nagyon lelkiismeretesen kell elvégezni a lemosópermetezést, az avar begyűjtését és megsemmisítését, az ágak és törzsek tisztítását, meszelését, máskülönben jövőre az idei roham megismétlődésére számíthatunk.