Kerti veszedelmek

Ez utóbbival kezdem, mivel az esetem nem egyedi. A tavaszi meleg áprilissal és májussal semmi baj nem volt: a paprika kedveli ezt az időt. Aztán jött Medárd: éppen csak kiültettem a szépen fejlett palántákat – az idén a fóliasátras nevelés során sikerült elkerülni a tavaly tömegesen előforduló atkás fertőzést –, s a növények alig töltöttek új helyükön egy-másfél hetet, a nyakukba kapták az esőt. Méghozzá rengeteget, s bár a paprika imádja a vizet, azért ez már megártott neki is. A fejlődés nagyjából egy hónapig állt: akadt tő, ami kipusztult a fuzáriumos, illetve a tőrothadást okozó gombák miatt, s ami megmaradt, csak vegetált. Aztán a kimondottan száraz július jót tett: beindultak, erősödtek a tövek, a gyomosodást gátló geotextil és fóliatakarás szintén jó szolgálatot tett. Aztán mire éppen megindult a termés, jött a végig forró augusztus. Ez a meleg már a paprikának is sok lett, hiába öntöztem, a kötéshez nem volt elég pára. A nyár végén tömegével jelentek meg a poloskák, kabócák, ezek szívogatása szinte minden bogyón nyomot hagyott. Ahol e rovarok megszúrták a termést, ott sokszor egyfajta gombásodás indult meg. A csúcstól a termés harmadáig-feléig gombatelep alakult ki, s a növény e területeken beszáradt. Csekélyebb mértékben fordult elő a bagolylepke hernyójának korábban gyakori rágása: ekkor kisebb lyukat látni a paprikán, belül pedig fellelhető a hernyóürülék, s általában a kívül épnek látszó bogyó belseje, magja, csumája, erei penészesek lettek. Így aztán nem lehet csodálkozni azon, hogy a szokásosnál kisebb és kevesebb a termés – még jó, hogy az idén nagyjából háromszáz tövet ültettünk. Így az összes hozam megfelelő mennyiséget jelent a családnak, a sérült termést pedig vagy feletettem az állataimmal, vagy ment – szó szerint – a lecsóba.

Hogy mit kellett volna tenni? Megmondom őszintén: nem tudom. Vagyis tudom: szinte semmit. A  nagy meleg ellen nincs mit, a rovarokkal és gombákkal szemben pedig a folyamatos permetezés használt volna valamilyen mértékben. Csakhogy az emberfia éppen azért termeszt magának zöldséget, hogy kordában tartsa a mérgeket, azaz csak a legszükségesebb mértékben nyúl a vegyszerekhez a termesztés során. Egy megoldás létezhet tehát: a jövőben is sokkalta több palántát fogok használni, mint kellett tíz éve – ahogyan teszem ezt majd a gyümölcsök esetében is. Így mindig terem annyi egészséges gyümölcs és zöldség, ami elég a családnak, míg a sérült, deformált termés megy az állatoknak kiegészítő takarmányként.

KÁLLAI MÁRTON FELVÉTELE