Nálunk is beérik

Jó néhány fa, bokor másodvirágzását már tapasztalhatjuk, némely tavaszi évelő virág is nyílni kezdett, a poloskák is tovább támadnak. Ám az még megválaszolatlan kérdés, hogy a rekordokat döntő meleg milyen zavart idéz elő a növény- és állatvilágban. Mert alighanem gondolkodóba esnek még a költöző madarak is: menjenek, maradjanak, egyáltalán merre vegyék az irányt?

Az egyik egyre nyilvánvalóbb következmény, hogy hazánk területén mind nagyobb teret nyer a mediterrán éghajlati hatás a jelenlegi mérsékelt övi viszonyok ellenében. Ez a tény tovább bátoríthat minket abban, hogy olyan délszaki növényeknek is helyet adjunk a kertben, mint a füge, a datolyaszilva, a gránátalma, amelyek beérését garantálhatja a hosszan elhúzódó vénasszonyok nyara. De mivel napot, meleget igényelnek és fagyérzékenyek (különösen az erősebb téli lehűlések tehetnek kárt bennük), ezért – ma még legalábbis – nem termeszthetők akárhol. Ne ültessük őket fagyzugos, szeles kertbe, kertrészbe, s a laza szerkezetű, könnyen melegedő, jó vízáteresztő talaj az ideális számukra. Közöttük a füge talán a legkevésbé kényes, jól megél a száraz, kopár, meszes földeken is, persze jobb talajon és bő tápanyagellátás mellett erőteljesebben nő és bővebben terem. A fiatal bokrokat takarni kell, a jól fejlett tövek 10-12 fokos hideget is átvészelnek, de ha ennél erősebb és tartós a lehűlés, takarást igényelnek. A fagykárt szenvedett bokor jól újul a tősarjakról is, ám időbe telik, míg ismét terem. Hasonló igényű a datolyaszilva is, de a nyirkosabb talajt kedveli, a fiatal oltványokat négyéves korukig takarni kell. A gránátalma nem kényes a talajra, a kopár, meszes földön is megél. Nem vízigényes, csak a nagyon aszályos időszakban szorul öntözésre. A fiatal példányokat takarni kell, az edzettebbek átvészelik a téli hideget. Magasabbra növő és törpébb változatai egyaránt léteznek, leginkább különleges virágdísze miatt értékes, mert a termés kötődésével, fejlődésével nálunk gondok adódnak.

FOTÓ: SHUTTERSTOCK