Virágzik a mandulafácska

Ha még hozzáteszem, hogy mecseki fakitermelés, akkor bizonyára sokan vágják rá: igen, Pécsről van szó. De lehetne, sajnos, szinte bármelyik nagyobb – és most már hozzátehető: kisebb – városunk szerte az országban.

A kérdés csak az, hogy milyen választ adnak erre az ott lakók. Pécsen egy – ma még talán nem túl nagy – csoport olyat, amilyet a civil kurázsi megkövetel: egyesületbe szerveződtek. Pontosabban újraalakítottak egy már lassan két évtizede létező tömörülést, a Zöld Fiatalok Egyesületet. Ahogyan Konkoly-Thege Júlia elnök említette a megnyitójában, a tömörülést 2001-ben hívták életre. Miért is? Mert bíztak önmagukban, a jövőben. A fenntarthatóságban. Közösségi közlekedésről beszéltek, bringás felvonulásokra jártak, cserebere piacoztak. Magukénak érezték a várost, s tenni is akartak érte.

Aztán a zöld mozgalmakat megérintette a pártpolitika, ami a civilség megtorpanásával járt együtt. Úgy tűnik, ennek a tetszhalott állapotnak van most vége – legalábbis a Zöld Fiatalok Egyesület tekintetében bizonyosan. Nem is lehet másképp, hiszen a feladatok megoldása egyre sürgetőbb. Igen, a bevezető mondatokban említett problémák… De nemcsak azok, hanem a város határába tervezett atomhulladék-tároló vagy az egykori bányák által okozott tájsebek gyógyítása. És a sort lehetne még folytatni. Hogyne tömörítenék egy csapatba e megoldandó feladatok a tenni akarókat ott, ahol még nem veszett ki az egészséges lelkület…

A címben szereplő Janus Pannonius idézet áthallásos, hiszen az egyesület újjáalakítását annak a mandulafának a jótékony árnyékában jelentették be, amely a napokban nyerte el az Év Fája címet. S bár a vers így folytatódik: „… csodaszép rügyeit zuzmara fogja be majd”, tudjuk, hogy a legcudarabb tél után is tavasz következik, s a mandulafa előbb-utóbb meghozza a termését.