Hangyabolyok rémei

Közös vonásuk, hogy jellemzően a ligetes erdők lakói, költő odúikat ezek öreg fáiba vájják, amelyeket több éven át használnak. Nagy szenvedélyük a hangyabolyok látogatása, melyeket gyakran télen is megbontanak kedvelt csemegéjük, a hangyák, illetve azok lárvái és bábjai után kutatva. Emellett persze a fák kérge alatt megbúvó rovarokat, azok bábjait is szenvedélyesen vadásszák. Menüjüket a téli időszakban magvakkal és gyümölcsökkel egészítik ki. Védettek, természetvédelmi értékük 50 ezer forint.

A zöld küllő mintegy 30 centi hosszú madarunk, amelynek a hátát borító tollazata zöldessárga, a hasa szürkésfehér. Otthonát a ligeterdők (ártéri erdők, városi parkok) fái jelentik, de élelmét az erdei tisztásokon, réteken, a parkok pázsitján keresgélve szerzi be. Hangja, amelyet márciusban különösen is gyakran hallat, messze csengő klü-klü-klü-klü-klü kacagás. Röpte surrogó, erősen hullámzó. Áprilistól augusztusig költ, odúja 5-7 fehér tojásnak ad otthont. A szülők egy fészekaljat nevelnek évente, miközben felváltva végzik a nevelési teendőket. A zöld küllő óvatos, rejtőzködő madár, az őt figyelő ember elől gyakran a fa mögé bújik, s onnan időnként kikandikálva tartja szemmel. Gyakori harkályfélénk, hazai átlagos fészkelőállománya tízezer párra tehető, mérsékelt növekedést mutat.

A hamvas küllő (vagy szürke küllő) a zöld küllőnél kisebb, háta és szárnyfedői szürkészöldek, otthonát a nagyobb erdőségek jelentik. Különösen kedveli a tisztásokkal, vágásokkal szomszédos öreg tölgyeseket, bükkösöket, melyek fészekodúként szolgálnak neki. (A párok különös szokása, hogy többnyire a hím ül a tojásokon.) Európai népessége csökkenő, hazai fészkelőállománya kétezer párra tehető, ami változatlannak tekinthető.

FOTÓ: NIKO PEKONEN, AFP/BIOSPHOTO, SHUTTERSTOCK