Hajón jött a kínai alma

Kezdetben a főúri kertekben csodálták virágát és termését, mint a távoli Kelet pompás, misztikus növényét. Napjainkban nagy kiterjedésű ültetvényeken terem a görög, az olasz és a spanyol narancs, de világszerte megtalálhatjuk a szubtrópusi övezetben.

A legföljebb 8 méterre növő örökzöld narancsfa szemre is szép, alacsonyan elágazó, terebélyes, gömbölyded koronát nevel. Csavarodott, zsenge hajtásain hajlékony tövisek ülnek a levelek hónaljában, erősen illatos, fehér virágai nagyok, az 5 centis átmérőt is elérhetik. Napjainkban mintegy négyszáz fajtája ismert, közülük 150 fordul elő a termesztésben. Ezek egy része magról nevelve is megőrzi az anyanövény tulajdonságait, de ha házilag akarjuk szaporítani, biztosabb, ha a magoncunkat ismert tulajdonságú narancsfajtáról vett szemzőhajtással (rüggyel) szemezzük be.

A narancs az egyik leggazdagabb C-vitamin-forrás, emellett a sejtek öregedését gátló antioxidáns színanyagokban (karotinban, flavonoidokban) is bővelkedik. Jelentős a kálium-, kalcium- és magnéziumtartalma is, s mivel csak kevés szőlő- és gyümölcscukor van benne, a kalóriaértéke minimális. Rostos leve nemcsak üdít és oltja a szomjat, de telít is, ezzel a fogyásban segít. Emellett emésztést serkentő, étvágyjavító hatású. Nem utóérő, az idő múlásával beltartalmi értéke csökken, így vásárláskor igyekezzünk a teljesen érett gyümölcsöket kiválogatni. A héjából kivont olajai élénkítenek, jó kedvre derítenek, a virágából készült kivonatok illatszerek összetevői.

FOTÓ: SHUTTERSTOCK