Metsszünk vagy ne?

A megszokás azt mondatja, hogy várjunk, nem kell kapkodni, sokat alszik még az alma- és körtefánk a hideg télben. Másrészt viszont az utóbbi évek tavaszai sok nehézséget is okoztak: gyorsan, egyik napról a másikra indították be a fák életét, szinte alig maradt idő virágzás előtt metszeni, lemosópermetezni, a fák alatt a talajt elművelni.

Aki úgy dönt, hogy metsz, óvatosan tegye! Semmi esetre se essen neki az ágaknak, amikor még fagyosak, ugyanis ilyenkor könnyen elpattanhatnak, a termőtestek szintén. Ezzel nagyobb kárt okozunk, mint amennyi hasznot hajtunk.

A téli metszés nagy rutint igényel, sőt némi rizikót is rejt magában. Egyes gyümölcsfajokat – alma, körte – könnyen kezelhetünk, mert rajtuk ilyenkor is jól láthatjuk a termőtestek számát, sűrűségét. Bonyolult a helyzet a meggynél, cseresznyénél, szilvánál: az apróbb rügynél ránézésre szinte lehetetlen megmondani, hogy élő vagy már beszáradt. Így nehéz eldönteni, hogy vágjuk vagy ne vágjuk. Ha e fajokat is metszenénk, jó tudni, hogy egy utólagos, tisztázó metszést virágzás előtt is el kell végeznünk, mert akkorra már a rügyek duzzanatából kiderül, melyik ág nem volt élő, amit esetleg meghagytunk.

Amikor fagyos az idő, nem szabad a koronaformáló, nagyobb átmérőjű ágakat is vágni: ezeket nem tudjuk sebkezelő tapaszokkal lezárni – a hidegben nehezen szilárdul, illetve megfagy –, később a sebeken keresztül a fa vizet veszthet, továbbá a károsítók és a kórokozók is megtámadhatják.

KÁLLAI MÁRTON FELVÉTELE