Feketedik a dió

A legtöbben akkor még nem tudták, hogy ez a néhány éve az országba behurcolt és elterjedőben lévő apró rovar okozza a gondokat. Azt viszont mindenki látta, hogy a dió zöld burka megfeketedik, eltaknyosodik, majd az egész bőr ráncosodva rászárad a dió csontos termésére. Annyira, hogy szinte nem is lehet abból kipattintani, ráég a barnás, feketés bőr a termésre. Ha feltörtük, benne általában egészséges, bár a megszokottnál kisebb, ehető belet találtunk.

Tehát a dió efféle megbetegedését a már említett dióburoklégy okozza. A cseresznye kukacosodását kiváltó hazai rokonfajhoz hasonló méretű ez az Amerikából származó állat, sokan nem is látják. A lárváit viszont igen: ezek kezdik el fúrni, rágni a dió zöld burkát, egyszerre akár több tucat apró nyüvet is találni a megtámadott termésen. Hosszú ideig tart a rajzása. Az állat egyébként a talajban telel át – hasonlóan a cseresznyét, meggyet károsító rokonhoz. Emiatt is fontos, hogy a beteg diót ne hagyjuk ősszel-télen a fa alatt, hanem a begyűjtés után égessük el, mert a nyüvek a burokból a talajba húzódva a következő évben új fertőzésbe kezdenek.

A dió régen arról volt híres, hogy sok baja nincs, csak szedni kell. Manapság más a helyzet: gombák és tetvek is károsítják. Az egyik a gnomóniás levélfoltosság gombája, amely a levéllemez egész területén elszórtan, a zöld dióhéjon is apró kis barnás foltokat okoz. Emiatt a levél korábban elpusztul, lehull, a dió is kisebb lesz. A másik bajt a xantomonász baktérium jelenti. Ez a diók burkát szintén megtámadja, elfeketíti. A betegség először a leveleken alakul ki, az apró barna foltok inkább a levéllemez szélétől fejlődnek. A  baktériumtól a héj és a bél is megfeketedik.

A gombák és a baktérium ellen egyaránt réztartalmú permetekkel védekezhetünk.

KÁLLAI MÁRTON FELVÉTELE