Gyöngyök virágszáron

Ázsiában és Európában egyaránt őshonos, leggyakrabban a tölgyesek aljnövényzete. A kissé savanyú, nyirkos talajt és az árnyékot kedveli, de mint kiváló alkalmazkodó, jól megél a meszes földben is. Tarackhoz hasonló vékony, elágazó rizómái révén terjedő évelő, mutatós, elliptikus levelekkel, ezek közül emelkednek ki a tőkocsányon álló, gyöngyszerű, illatos fehér virágai. (A kerti változatok között találunk rózsaszín virágúakat is, ezek azonban kevésbé illatosak.) A virágokból őszre na - rancspiros színű bogyók fejlődnek, amelyek erősen mérgezőek, miként a növény minden más porcikája is. Itt mondjuk el, hogy a tavasszal megjelenő gyöngyvirág igen hasonlít a szintén ebben az időben felbukkanó medvehagymára. Megesett már, hogy medvehagymának nézte valaki a gyöngyvirág levelét, s azzal ízesítette az ételét, ami halálos mérgezéshez vezetett. Ez kétségtelenül nagy veszély, de egyrészt a gyöngyvirág levelének nincs hagymaillata, másrészt a két növény virága is erősen különböző. A gyöngyvirág méreganyagai között találunk gyógyszerként hasznosíthatóakat is, ezek részint ízületi bántalmak ellen hatnak, másrészt szívgyógyszerek. A gyöngyvirág a kert árnyékos részén, tápanyagban gazdag talajon díszlik a legszebben, ha földjét állandóan nyirkosan tartjuk. Ezen túlmenően más igénye nincs, a kórokozóknak, kártevőknek jól ellenáll. Ősszel szaporíthatjuk tőosztással, a tarackos (rizómás) növények kiemelésével, átültetésével.

FOTÓ: SHUTTERSTOCK