Tetvek és egyebek

Az idén valahogy kevesebb szó esik arról, hogy legalább két héttel korábban tavaszodott ki a régebben megszokottnál. Holott ez tavaly nagy szó volt, s mostanában is szinte ez határozott meg mindent a kertekben. Nem véletlen, hogy a két héttel korábban jelentkező hajnali fagyok elvitték a hamarabb virágzó kajszi és mandula egy részét. Húsvét hetében is jöttek kisebb fagyok, amelyek szintén a barackot bántották: az alig 1,5-2 centis, üde zöld termések egy része már két nap múlva beszürkült, s mostanában már kezd lepotyogni. Amelyik fa megúszta a korábbi fagyokat, most biztosan sérült. Mondhatni, hogy a lekvárnak annyi! Aki a kajszifáit vizslatja, már észrevehette, hogy egyes ágvégi kis hajtások levelei csúcsban végződő apró csomót alkotnak, amik nem akarnak kibomlani. Ha ezeket óvatosan szétbontjuk, apró zöld hernyókat, ritkábban kicsi ormányos bogarakat találunk bennük. Az utóbbit valamiféle levélbarkó okozza: itt a felnőtt bogarak rágják meg néhány levél lemezét, aztán ügyesen tölcsér vagy szivar alakúra sodorják őket. Ezek belsejébe rakják a petéiket, melyek így védelemben rágcsálhatnak, fejlődhetnek. Hasonló céllal ragasztja össze az apró levélkéket a kis téli araszoló hernyója. Ilyen tüneteket okozhatnak a sodrómolyfajok is. Ha nincs sok sérült hajtásunk, levelünk, nem érdemes permetezni, de ha nagyobb a kár, akkor felszívódó vagy kontakt rovarölőt használjunk.

A már említett fagy a Szabad Föld Kertjében lévő hatfajta körtét teljes virágzásban kapta el; almafáink csak most kezdték bontani a szirmaikat; míg az ötfajta őszibarack, a négyféle szilva már a sziromhullatás állapotában voltak. E sorok írásakor a körtéken még nem látszik a fagy hatása, talán a barack és a szilva is megússza, míg almáinknak nem lehet baja. Ha csak attól nem, hogy a következő hetekben megszállják őket a különféle levéltetvek. A  szilvánál az egyik legnagyobb kárt okozó, poloskaszagú szilvadarázs ellen már védekeztünk a sziromhullás kezdetén felszívódó rovarirtóval. (Két hete észleltem a legkorábbi tetveket, s már írtam is a ribizliféléket károsító fajról.) Ezekkel csaknem egy időben a kecskerágón szoktak megjelenni először a fekete levéltetvek. Közülük sok faj a meggy és a cseresznye klasszikus károsítója. Utána várható egy sor a szilvát, az almát, a körtét támadó levéltetű, beindulnak lassan a pajzstetvek, s ahol már vannak, látványos fehér viaszborítással hívják fel magukra a figyelmet a vértetvek. Ezek ellen a legjobb kontakt és felszívódó szereket felváltva alkalmazni, míg ha kisebb a fertőzés, akkor valamiféle biomódszert bevetni, ami lehet csalánlé, káliszappanos oldat, netán híg nikotinoldat.

A retek, a káposzta és a répafélék levelein a melegedés hatására egyre több levél- és földibolhafaj jelenik meg, ezek a sziklevéltől kezdve a nagyobb levelekig mindent megrágnak, száraz melegben tömeges lehet a jelenlétük. A védekezés ellenük nehéz, már csak azért is, mert a legtöbb növény rövid tenyészidejű, így a precíz, a hatóanyagok lebomlását is számba vevő védekezés csak korlátozott ideig alkalmazható.

KÁLLAI MÁRTON FELVÉTELE