Csaljuk őket csapdába!

Hiányzott ez az eső nagyon, még fűteni is kellett az utóbbi napokban. De ez most nagyon jó: a melegben nekiállhatok a tél miatt nagy számban áttelelt (egyébként gyönyörű és érdekes életű) darazsak ellen PET-palackokból csapdákat készíteni, s nem utolsósorban a padlásra is felmehetek egy jó adag darázsölő sprayjel. Ugyanis ilyen időben a darázsfajok a már épülő fészkükön ülnek. Mind. Nincs kint rajzó egyed, így akár az egész állomány felszámolható. A hideg miatt e fullánkos rovarok támadókedve kicsi, így nem kell támadástól tartanunk. Tehát felmásztam a létrán, és nagyjából hetven darázsfészket irtottam ki. Tudom, hogy ez sziszifuszi munka, hiszen a szomszédoknál élő telepeket is meg kellene semmisíteni, hogy igazán csökkenjen a számuk. Ezért is szólok mindenkinek: fogjunk össze, derítsük fel a padlásokat, így mindenki jól jár.

A darazsak javát a kisebb testű – francia, német, kecskedarázs – fajok teszik ki. A klasszikus, nyitott, méhsejtes, cellulózból felépülő, kisebb vagy éppen tenyérnyi fészkek lakói. A rettegett lódarazsak viszont zárt, akár focilabda nagyságú és alakú fészkekben élnek. Szerkezete olyan, mint a káposztáé: az egyes gömbhéjak között fél-egy centis távolságok vannak, belül pedig az anya rakja a petéit, melyeket a dolgozók gondoznak. Az ilyen fészkek eltávolítása már veszélyes, érdemes a darazsakra kifejlesztett, azonnali hatású szereket használni: ezek egy pillanat alatt lebénítják az állatokat, így azok nem repülnek és nem is tudnak szúrni. Ha irtottunk is – jómagam megtettem már április elején, illetve most is –, érdemes darázscsapdákat csinálni és kiaggatni. Ezek órák alatt több tucatot képesek megfogni, elpusztítani. Lényege, hogy sör mellé valamiféle cukros anyagot – romlott lekvárt, gyümölcsöt, cukrot – rakjunk és ecetet. Ez utóbbi nagyon fontos, mivel a hasznos méhfajok kerülik az ecetszagot, így a csapdázással nem gyérítjük egyébként is megfogyatkozott állományukat. A csapda olyan legyen, hogy a 3-4 kis nyílása csak befelé legyen könnyen járható, kifelé már ne találjon ki a rovar. Tavaly a fiam pofonegyszerűen kialakított csapdáit használtam. (A palack tetejét tölcsérszerűen levágta, majd visszafordítva belenyomta a megmaradt palackaljba, ahol összeértek; átellenben két lyukat fúrt rá, majd madzaggal megkötötte, amivel felakaszthattuk. Egy hátránya van csak az ilyen csapdának: az esőt is gyűjti, de a megfigyelésem szerint ez a hígítás nem csökkentette a csalianyag hatékonyságát.) A gyümölcsfák ágaira kiaggatott tíz palack több száz, ha nem ezernyi darazsat fogott meg. Súlyban mérve összesen akár a kilót is meghaladhatták! A palackokat akkor ürítem és csalizom újra, amikor már több a rovartetem a csaléteknél. Azért hozzáteszem, a siker nem teljes: tavaly is legalább tízkilónyi almát, körtét, őszibarackot azért kellett az állataimmal feletetni, mert az egyébként egészséges gyümölcsöt előbb megkezdték a lódarazsak, majd a sebzésre már rájártak a kisebb fajok is.

FOTÓ: SHUTTERSTOCK